Együnk valami finomat! [antikvár]

Előszó és bemutatkozásA családnevem alapján egy 22 000 főt számláló kis klánba tartozom. Ezt csak nemrég fedeztem fel Münchenben, a híres, évente egyszer megrendezésre kerülő Október Sörfesztiválon. Egészen eddig a nevezetes eseményig ugyanis nem tudtam, hogy Bajorországban létezik Schweiger sör, de amikor az egyik sörsátorról a nevem köszönt vissza, bemutatkoztam a tulajdonosnak, Ludwig Schweigernek, aki erre rögtön egy krigli sört tett elém (Schweiger sört), amit egy óriás perec és óbatzda követett (sajttal dúsított körözött). Amire minden elfogyott, úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, mintha már évek óta ismertük volna egymást.Schweiger úr érdeklődéssel hallgatta, hogy az utóbbi 18 évben Nyugat-Európában, Ázsiában és Amerikában (Belgium, Hollandia Luxemburg, Franciaország, Olaszország, Svájc, Németország, Anglia, Japán, Kína, Amerika, Hawaii), tanulmányoztam a különböző népek étkezési szokásait.A kezdetekA konyhaművészet csínját-bínját Belgiumban tanultam ki. 1990-ben a Leuveni Katolikus Egyetem Nemzetközi Klubjának jóvoltából közelről is megismerkedtem más nemzetiségek étkezési szokásaival. Az ICC-t (International Contact Club, szó szerint lefordítva Nemzetközi Kapcsolatok Klubja), ezt az 1970-től működő klubot, a leuveni egyetemi bizottság, az egyetemre látogató külföldi diákok és professzorok feleségei számára hozták létre, így kaptam én is meghívót az egyetemi év megkezdése napján 1990. szeptemberében. A meghívó a Beginázsba, Leuven város hangulatos középkori városnegyedébe szólt, egyiptomi estre. Amikor a XIII. századi városkapun beléptem, a levegő komlószagot árasztott. (Okát csak később tudtam meg, Leuvenben gyártják a híres Stella Artois nevű sört). Az ódon középkori városkában, a misztikus hangulatú épületek között bukdácsolva, kis idő múlva meg is találtam az ICC klub bejáratát. Az ajtónál, nem túlzás, de tíz egytől-egyig filmsztár külsejű férfi (egyiptomiak) üdvözölte a vendégeket. A formalitások után azonnal kezdetét vette az egyiptomi est. Az előadók egymást felváltva beszéltek Egyiptomról, a fáraók volt birodalmáról és a mai egyetemi életről. Az előadás után az egyik fekete hajú, zöld szemű Szinuhe"fergeteges ételbemutatóba kezdett, a levegő pillanatokon belül megtelt a különböző illatú saláták s a híres mentás kuszkusz illatával. Mennyei volt!Ettől kezdve öt éven keresztül hűséges tagja, később kulináris tanácsadója és programszervezője lettem a klubnak. Az öt év alatt minden szerdán más nemzetiség kapott lehetőséget arra, hogy kóstolóval egybekötött bemutatót tarthasson országának legjellegzetesebb ételeiből, havonta egyszer pedig az ún. fazéknéző- potluck" partykon igazi világvásárt, terülj asztalkámat rendeztünk, ahol az összes feliratkozó ország részt vehetett otthon készített ételeivel, s ilyenkor az ICC vezetőségébőlEGYÜNK VALAMI FINOMATl