Életmű [antikvár]

Ennek a kiadvónynak majd minden oldala rólam szól. Bemutatom fiatal korom családi környezetét, tanulmányaim gyakorio anyagát, alkotó korom széles spektrumát, megpitienő korszakomnak - Ilona feleségemmel együtt - csopaki nyaralónk kertesz-kedésl gyönyöreit. A kis Gigike a negyedik, Lűszike az ötödik kis foxterrlerűnk sem maradtak le. Voltam 60, megértem a 70-et, elértem a 80-at, túljutottam a 85-ön, és kiadványommal a tiónom alatt várom a 90-dlket A 88-dik küszöbe előtt tilrtelen eltiatórozóssal begyűjtöttem a képi és az írott anyagomat. Megszerkesztettem - selejteztem, vágtam, ragasztottam, írtam, kiadót kerestem, s nagy bátorsággal magom állítottam össze ezt a kiadványt, igdz nem lett profi munka. A képanyag nagy részét az elmúlt évtizedek alatt én fényképeztem, a többit kiváló fotóművészek alkották. Az egyes szövegek az alóírt szerzőktől valók, mások, a kis újságkivágások, ma mór Ismeretlen sajtóforrásból az évtizedek alatti szerény gyűjteményemből származnak. Kiadványomat saját költségemen - drága Klári húgom hagyatékából Is - Önök elé tárom mint egy lelkes, szorgalmas magyar belsőépítész sokszínű életművét. Felmenőim mindegyike felvidéki származású, szepességi, Iglói születésűek, ún, zlpszer magyarok. Elsőszülött gyerekként a négy közül, belegyönyörödtem édesapám bútorgyártó szakmai világába. Megismertem sok kassal és pozsonyi építész és belsőépítész kiválóságot, kiknek egyedi tervel szerint apóm üzemeiben készültek a tátrai szanatóriumok, szállodák beisőépítészeti kialakításai és sok szép egyedi értékű magánlakás-berendezések. Apámmal csodálkozva néztük a terveiket, színes távlati képeiket, imponál" a tervezők határozott fellépése, tudatos alkotói magatartása és a megvalósultak látványa A háború alatt a szlovák Hilnka-gárdlstók ténykedése nyomán sok felvidéki magyart űztek kl. Szüleim és testvéreim sok ma gyarral együtt. 1944 októberében kínkeservesen menekültek otthonukból, s több mint félévi hányattatás utón, teljesen kimerülve 1945 júniusában érkeztek Budapestre, Kárpótlósról szó sem lehetett. Itt további kétségbeejtő, keserves évek szakodtdk ránk, 1946 őszén V. éves építő-Iparművész művészképzősként minden szabod Időmet Kaesz Gyula belsőépítész, Welohlnger Károly és Györgyi Dénes építésztanáraim osztálytermeihez közeli műtermeiben töltöttem, Örodijds foglalkoztatásommal életben tudtunk maradni, 194ó-ban VI. éves művészképzettként diplomáztam, majd Kaesz Gyula tanszékére kinevezést kaptam. Testvéreim szinte mindegyike tanítványom volt. Édesapám Iparművész képességeivel az 50-es évek elején egy albérleti asztalosműhelyben néhány tervem gyönyörű kivitelét készítette el. Később - házasságkötésem után - saját új lakásunk egyes bútorai is az ő munkáját dicsérik. Tehetsége volt mindenhez, lehetett az bútor lámpatest. Ipari formatervezésű tárgy vagy éppen az én tervezési munkámban való részvétele, 1955-ben KonecsnI György kétszeres Kossuth-díjas festő-grafikusművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára (feleségem kiváló mestertanára), lakásberendezését a különleges kagylófotellel együtt egyedi terveim alapján édesapám készítette el (I. a 143, oldalon). Részese volt tervpályózati munkáim megrajzolásában, tervező szerkesztő lehetett 1959-ben egy ddrdbig d KEÍÍTI Kereskedelmi Tervező Irodában, ahol kétszer felvették és kétszer .racionalizálták" a burzsuj bútor-gyórtötl Ebből kifolyólag testvéreimnek Is gondjdik voltak oz Iparművészeti Főiskolai felvételük során, dacára annak hogy ott „politikailag megtűrt" docensi státusban voltam. Drága, jó édesdnyánk hatunk között osztotta meg minden percét. Egy 18 m'-es albérleti szobánk volt előtte egy 5 m^-es átjáró fürdőszobával, ahol főzött, mosogatott, mosott reánk. De onnan kl kellett lépnie, ha a főbérlő azt Igénybe akarta venni,,, 1950 karácsonyán megnősültem, Ilona Kruspér utcai garzonlakása lett oz otthonunk. Eggyel kevesebben szorongtak a nyomortanyánkon, címét fójóan, mégis leírom: Bp„ Ferenc krt, 39,1,1, számú lakás - mert az 1956-os Forradalom véres tankcsatái pontosan előtte zajlottak. Földi létem e szakaszaira emlékezve rádöbbentem orra, hogy még képes vagyok képi és szöveges emléket állítani egy felvidéki magyar család életviteléről, gyümölcsöző újrakezdéséről, és beszámolni o belsőépítészet .a művészet múzsája" által mindegyikünk érintettjének harcos és áldozatos munkájáról, Kaesz Gyula Kossuth-dijas kiváló professzorom a hatéves bútortervezői és belsőépítészeti képzésem alatt művészetnevelől és emberi kvalitásaival nagy hatással volt tanítványaira, így a hosszú együttműködésünk során reám Is. 1919 óta vezette a tanszakot, megfogalmazta és megteremtette azokat oz újító, a mindenkori fejlődéshez vezető Irányelveket nevelői befolyásokat, amelyekből én Is bőven részesültem. Tudott kevéssel sokat monddni és az „elhagyni művészet" szlogenjével lényeglátó biztonsággal formált bennünket, A közismert sokszínű tervezői alkotásaival, továbbá az Időközbeni Búforc. folyóirat 1930-as éveiben főszerkesztett kiadványával mindenkor a fejlődés-fejlesztés folyamatának, szemléleti fordulatainak közlésével gazdagította e műfaj hozol befogadóit. Egy művésztanár legyen az képző-, zenész, színész, építész vagy iparművész, ha kiváló adottságú nevelő-alkotóművész, egy vonallal, színnel, hanggal, mozdulattal stb„ nagy titkokat tud feltárni értő hallgatóinak. Ilyen tanár volt Kaesz Gyula, aki sokat tudott közvetíteni, egy életmű épülhetett belőle - íme az enyém Isi