Erdélyi Konyha Kalendárium 2019 [antikvár]

Kalendáriumaink sorozatából a 2019. esztendeit is útjára bocsátjuk. Kötelez az Erdélyi Konyha elnevezés, nemcsak földrajzilag, hanem szellemileg is. Hogyan lehet hűséges maradni az erdélyi gasztronómia hagyományaihoz, és egyben lépést tartani a rohanó időkkel, amikor a nyomtatott szó lassanként halványul, mert a digitális korszak térhódítása térdre kényszeríti? Hányszor és hány formában lehet leközölni atárkonyos pityóka(krumpli)-vagy asalátásfuszulyka-(bab)leves receptjét, hogy az olvasó és maga a szerző se tartsa meguntnak? Mert még a székely viccekből ismert atyafi is azt mondja az asszonynak, amikor az számon kéri, hogy szereti-e még: egyszer már megmondtam, ha változik, szólok. A mi esetünkben pedig változhat nagyon is a főzés módja a technikai fejlődés révén, az új eszközök megjelenésével, használatával. Hadd említsük meg a ma már tért hódított zöldségaprítőt, amivel sok időt meg lehet spórolni például a tárkonyos pityókaleves elkészítése során, mert a szükséges murkot (sárgarépát), petrezselyemgyökeret, hagymát szempillantás alatt lehet apróra vag-daltatni dinsztelés előtt. De állítom, hogy az íze valahogy más lesz, mint ha késsel vagdalnánk apróbb darabokra lapítón (vágódeszkán). Az idők gyorsulásával, az életforma változásával az ízlések is eltolódnak, nagyszüleink korában a vendéget olajjal csepegtetett zöldségsalátával kínálni egyenesen a szegénység bizonyítványát jelentette, manapság a tudatos, odafigyeléssel párosult élelmezés bizonyítéka, hiszen naponta prédikálja a média is: fogyasszunk minél több friss zöldséget és gyümölcsöt. De azt is hozzáteszi, hogy legalább harminc percet mozogjunk, amit teljesen nyilvánvalóan nem kellett hangsúlyozni kaszáló dédapánknak és utána a markot szedő dédanyánknak. Saját tapasztalatból említeném meg a magyar konyhában az abszolút erdélyinek kikiáltott vinetta(pad-lizsán)saláta esetét. A sült zöldség húsát össze kell vagdalni, amit hagyományosan fakéssel végzünk, mert a fém, amelyik nem rozsdamentes, megváltoztatja a színét, sokkal sötétebb, mondhatni gusztustalan lesz. No, és a már említett zöldségaprítóban ezt pillanatok alatt, sokkal kevesebb elmosni való eszközzel meg lehet tenni. Sőt, az olajat is hozzá lehet adagolni ugyanabban az eszközben, ami könnyedén összekeveri. Egy kevés spekuláció árán, ha olajat teszünk először bele, és a hozzá való hagymát csak úgy ne, félbevágva, akkor a hagymavágással járó időt és könnyezést is megspóroljuk. A géppel kikavart saláta pedig fölségesen világos, homogenizált. Az íze sem rossz, de aki már régebben a kézzel keverten „szocializálódott", hát annak teljesen más. így térünk mi is vissza családunkban a régi, jó kézi módszerhez - ha esetleg nem kell sietni az elkészítésével. Az idő egyre inkább tényezővé válik mindennapjainkban.