Felnőttkorom legszebb nyara [antikvár]

Majommese A majmok jól megvoltak a banánfák tetején. Volt bőven mit enniük, sütött rájuk a nap, vígan élték életüket, szaporodtak és sokasodtak. Gondjuk nem volt egy szál sem. Egyszer azonban egyikük, akit addig az egyik legrendesebb majomnak ismertek, azzal az ötlettel állt elő, hogy jó lenne megnézni, mi van lent a földön. Hátha ott is van élet, nem csak a fán. Sőt, lehet, hogy ott még boldogabban élhetnének, nagyobb lenne az életterük, elvándorolhatnának messze-messze földre, ahol új, változatosabb táplálékot találnának és más szomszédokat, akikkel könnyebb együtt élni. A régi vágású majmok közül sokan azonnal megbélyegezték. Azt mondták rá, elégedetlen, nem tiszteli az ősi majom életformát, szembeköpi a felmenőit, veszélybe sodorja magát és a családját, szégyent hoz a majmokra és így tovább. Mikor majmunk néhány társát is beavatta tervébe, mindezt még azzal is megtoldották, hogy felforgató tevékenységet folytat, agitál, viszályt kelt, két táborra szakítja a majomtársadalmat, és egyetlen célja, hogy anarchiát idézzen elő. A jól értesültek azt is tudni vélték, hogy majmunk valójában a tigrisek ügynöke, beépített majma, akinek feladata a megosztás, hogy mások így könnyebben legyőzhessék a majomságot, és uralkodhassanak rajta. Elterjedt a hír, hogy ezért a munkájáért majmunk 250 banánfa egyévi teljes termését kapja a tigrisek vezérétől. A rágalmakkal mit sem törődve majmunk egy szép, verőfényes nyári reggelen - elég sok ilyen volt arrafelé - csapatnyi társával együtt lemászott a fáról. A maradi majmok üdvözölték az áruló távozását, és örültek, hogy csak pár másik buta majom akadt, akit sikerült megtévesztenie és meggyőznie, hogy vele tartson. A hatalom birtokosai így megtarthatták vezető szerepüket a majomság fölött és hosszasan prédikál-