Fénybojtár [antikvár]

Táblái kopottasak, néhol karcosak.
Sokszínű népi kultúránk kincsesbányája még ma is sok meglepetést tartogat számunkra. Sok mindent tudunk - vagy hisszük róla, hogy tudjuk -, de szembesülve a felfedezés, a ráismerés örömével és izgalmával csodálkozunk a dolgokra: valóban itt vannak "ők" azok! Ilyen képeskönyvet vehet most kezébe az Olvasó! Kútvölgyi Mihálynak (1944) nemcsak technikai tudása, de szeme is van észrevenni a minket körülvevő világ szépségeit, értékeit, hasznosságát és gazdagságát. Régi, elfeledettnek gondolt állatvilágunk - a magyar szürke marha, a parlagi ló, a racka juh, a mangalica disznó, az őrző-terelő kutyák: a komondor, kuvasz és puli, végül a bivaly és a szamár - jelenik meg a maga természetes, élő környezetében. Ez a pásztorkultúra - viselet, tárgyi világ - együtt született, együtt élt az egészet egységbe foglaló pásztortársadalom rendjével. A könyvben ebből a színes világból kapunk egy csokorra valót mai optikával, de főként a múlt századra érvényesen és hitelesen.