Férfi-éhség avagy etetni bolondulásig [antikvár]

előszó I az én történetemA titokzatos konyhai rítusok egyike sem felfedez|-ietetlen rejtély. A főzőtudományunkat lassan, napról napra fejleszteni kell, ha szeretteinknek főzőcskézünk. Asztalunknál így mindig sokan ülnek majd, és a fiúk egy szép napon a konyhába is bekíváncsiskodnak. Először csak azért surrannak be, hogy lopjanak egy falatot még vacsora előtt, beletunkoljanak a rotyogó paradicsomszőszba vagy lecsípkedjék a csirkéről a ropogósra sült széleket. Végül is, ha ezt megteszik, a konyha szelleme már megérintette őket.Elsőszülött fiunkat, Caldert 15 éves korában kezdtem főzésre tanítani, afféle zsebpénz-motivációként" is. íVIa már ő ajánl nekem recepteket (lásd a 122 oldalon).Középső fiunk, Miles, profi tini-szakács, akárcsak az anyja volt. És a mi kicsikénk", Luca, akinek kedvenc időtöltése az örökké üresnek tűnő pocakja töltögetése (szerencsére az atlétika mellett), épp most tanul főzni.Férjemnek, Richie-nek hatalmas étvágya van az élethez - minden tekintetben -, az étkezés pedig a lista legelején áll. Csapnivaló, viszont kitartó és szenvedélyes szakács (túlfűszerezés, már-már szenes" húsok stb.). Ennek ellenére az elmúlt huszonöt évben gyakran épp ő inspirált, ahogyan a fiúk is.Rám a szüleim voltak a legnagyobb hatással. Rose, az anyukám, naponta friss házi koszton tartott minket a bátyáimmal. Olasz származású apukám jóvoltából pedig már kiskoromtól élvezhettem a hatalmas családi összejöveteleket, melyek mindig hatalmas lakomák köré öszpontosultak.Mindannyiunk története más, a konyhában is. Ezért is van még jó pár fejezetnyi mesélnivalóm.