Finom kis jazz [antikvár]

Hogy is kerülhet össze egy szakácskönyv egy jazz-lemezzel? Egyáltalán, van valami közös a gasztronómiában és a zenében? Nem túl profán ez a házasítás? Nos, ha belegondolunk, mindenképpen közös bennük az, hogy mindkettő az érzékeinknek nyújt élvezetet. Mindkettő nagyon leegyszerűsíthető elemekből építkezik, s mindkettő arra törekszik, hogy ezeknek az elemeknek - a hangoknak, illetve az ízeknek - a néha ugyancsak meglepő kombinálásával valamiféle harmóniát vagy éppenséggel meglepő hatást érjen el. Ezt a gondolatmenetet folytatva, mondhatnánk, hogy a szakácskönyv a gasztronómiában ugyanaz, mint a kotta a zenében. Igen ám, de a jazz minden egyéb zenei műfajtól éppen abban különbözik, hogy annál élvezetesebb a hangzása, minél inkább képes a muzsikus arra, hogy a kiindulásul szolgáló kottától eltérve hozzon létre valami egyedit, valami utánozhatatlant. Maga a szó eredetileg is valami figyelemfelkeltően mozgékony, harsányan színes dolgot jelent. A jazz annál jobb, minél egyedibb színeket kever a zenész, azaz minél inkább mer és tud rögtönözni, szakszóval élve: improvizálni.