Főzni szexi [antikvár]

Minden valamirevaló szakács manifesztója hasonlóan kezdődik: Amikor 13 évesen elkezdtem az étterem konyháján mosogatni, bla, bla, bla" Nos, az én karrierem merőben máshogy Indult. Nyolcéves voltam, az öcsém hét. Anyukám sokáig dolgozott, mindig előbb értünk haza, mint ő, így általában a csíkos füzetben üzent nekünk. Süssetek virslit vacsorára!" írta aznap, és a nyomaték kedvéért az üzenet mellé odarajzolt egy szmájlit. Persze fogalmam sem volt a virslisütés tudományáról, ezért úgy döntöttem, improvizálok. Vettem egy serpenyőt, beleöntöttem vagy 4 cm olajat, maximumra tettem a lángot, bekapcsoltam a szagelszívót, és behúztam a nappaliba telefonálni. Jó tíz perc múlva az öcsém kiabálására és sűrű fekete füstre lettem figyelmes. Berohantam a konyhába, ahol ijesztő látvány tárult elém. Az olaj ugyanis kigyulladt. A lángokat beszívta a szagelszívó. A műanyag alkatrészek ettől olvadtan rácsöpögtek a tűzhelyre, így csak még nagyobbak lettek a lángok. A füst addigra már olyan sűrű lett, hogy alig láttam. Az égett műanyag ás a lángoló olaj bűze elviselhetetlen volt, a fél órája még hófehér falak koromfeketék lettek. Pánikomban teletöltöttem egy fazekat vízzel, amit majdnem ráöntöttem a füstölgő rémre. Iviég szerencse, hogy a hétéves öcsém okosabb volt nálam, és érezte, egy elektromos tűzhelyen talán nem vízzel a legoptimálisabb tüzet oltani. Nagy nehezen ugyan, de végül egy konyharuhával csapkodva megfékezte az akkorra már óriásivá duzzadt lángokat.Egy szó, mint száz, körülbelül így kezdődött, és innen legalább volt hova fejlődni. Az én családomban ugyanis mindenki utált főzni. Anyukám sajtos szendvicsen tartott minket, és nálunk bizony a nagyik se nagyon vadultak meg a konyha gondolatától. Egy ponton tehát rá kellett jönnöm, ha finomat akarok enni, az a legegyszerűbb, ha megcsinálom magamnak. Ivliután az életemet bolygó hollandi módjára mindenfelé töltöttem - volt benne Bulgária, Görögország, USA, Izrael, Törökország és Spanyolország -, a konyhát, amit vinni kezdtem már a kezdetektől, a belakott országok gasztronómiája befolyásolta, nem pedig a csirkepörkölt nokedlivel. Aztán ahogy múltak az évek, egyre többen kosztoltak nálam. Barátok, rokonok, csajok, pasik, arra méltó és méltatlan randik, tucatjával. Később elkezdtem írni az ételről, majd tanítani, hogyan kéne, és persze ott a blog is, mert az sem árt, ha van.Ez a könyv tehát neked szól, aki mindig rohansz, és ha megéhezel vagy feljössz hozzám bekapni ezt-azt, vagy rendelsz valami szörnyűséget egy ételkiszálKtó cégtől, de valahogy a főzéshez még mindig nem jött meg a kedved. Neked, aki városban élsz és talán épp szingli vagy, de ha nem, az ebédet és a vacsorát akkor is a laptop mellett eszed meg, mert ugye a határidők. Neked, akinek tele a borhűtője, de tuti, hogy üres a frigója. Neked, aki eddig azt hitte, a tej dobozban terem, és aki szerint egy pitakenyeret egészen biztos, hogy csak a NASA mérnökei tudnak előállítani. Pedig a főzés nem kell, hogy stresszel járjon, és nem muszáj az egész napod rááldozni. Egy ételt elkészíteni nem sokkal több idő, mint megvenni a félkész, üveges/zacskós/fagyasztott változatot, a végeredmény pedig hidd el, csodás lesz! Ha pedig rászánod magad és nekiállsz főzni, meglátod, az életed hirtelen megtelik majd éhes, de hálás barátokkal, és egyik percről a másikra egy szappanopera kellős közepén találod majd magad! Olvass tovább, és megérted, miről beszélek! Ahol ugyanis étel van, ott buli van. Mindig. Hogy is mondják? Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró? Ragadj hát fakanalat, és soha többé nem fogsz unatkozni, megígérhetem!