Főzőkanállal hazán kívül [antikvár]

Előszó Sokat hallunk, sokat olvasunk arról, hogy miként is alakul a 20. század második felében a messzi,földön nevezetes magyar konyha, milyen befolyások érik, milyen újdonsággal gazdagodik. Könnyű ezt felmérni a magyar háztartási szokásokon, de vajon mennyiben őrizték meg, hogyan finomították, gazdagították a megszokott ételeket azok, akik ma nem Magyarország területén élnek? Soha nem volt még olyan eleven a kapcsolat a külföldön honossá lett magyarok és az itthoniak között, mint mostanában. Az egyre sűrűbben váltott levelek, a ki- és hazalátogatások már túlnőttek a családi események megbeszélésén. Érdekessé vált a mindennapi élet színes, apró mozzanatainak megismerése is. A Magyar Konyha postájában is egyre több külföldön íródott magyar nyelvű levél akad. íróik régebben még azt kérdezték, hogyan is kell a hagyományos szilvás gombócot készíteni, a mostanában érkezők már arról számolnak be, hogy az új haza ételeit miként házasítják össze az otthonról hozott, nagymamától, édesanyától tanult hagyományos fogásokkal. Amint ez a könyv is tükrözi, egyre nagyobb méreteket ölt ez a nemzetközi tapasztalatcsere, receptekből egész kötetre való tellett. Szerzői olyan magyarok, akik Magyarország határain túl élnek, illetve olyan külföldiek, akik huzamos ideig tartózkodnak Magyarországon. Olyan hazánkfia is akad közöttük, aki éveket töltött el idegen tájakon, és ma már itthon főzi magyar módra az ott megkóstolt, megszeretett ételeket. Nagyon sok or-