Főzzünk okosan [antikvár]

Őnagysága tompa puffanására ébred. Valami szépet álmodott, ami most elillant és amit nem tud többé visszaidézni, de az íze még a szájában van. Egy pillantás az órára meggyőzi arról, hogy még hajnal van és a gyerekszobából átszűrődő sértő kitételek amellett tanuskodnak, hogy az előbbi zaj annak eredménye, hogy gyermekei egy becsületbeli kérdést tettlegesen intéztek el. Az asszony este későn feküdt le és most elhatározza, hogy a robajt nem veszi tudomásul és megkísérli az előbbi szép álmot még kissé folytatni, mert van még egy negyedórája a felkelésig.Nem könnyű úgy beosztani a háztartáspénzt, hogy mindenre fussa, hogy az étel elég, ízletes és változatos legyen. Az ember annyi mindent hall manapság kalóriáról és vitaminokról, hogy ki sem ismeri magát benne. Hát még ha a Mama is azt mondja: "Ugyan kérlek, hagyjátok már abba azt a sok bolondságot, én hét gyereket neveltem fel és mind makkegészséges volt, pedig nem tudtuk, hogy mi fán terem az a ti híres vitamintok." Ellenben a férj, az ő tanáros modorában, minden alkalommal utal arra, hogy a főzés nem elég korszerű. De honnan a csudából tanulja meg egy szegény asszony, hogy mi is hát az a korszerű főzés, ha erre nem tanítja meg senki. A régi jó szakácskönyv, amelyet még akkor kapott, amikor férjhezment, egy szóval sem említ ilyesmit, tankönyvben nincs, ujságban nincs, legfeljebb akkor, ha egy új találmány lát napvilágot.