Fürge Ujjak 1981-1983. (vegyes számok) (35 db) [antikvár]

Részlet: NAGY JOVO JÓSOLOK A KEZIMUNAZASNAK ! Magas közéleti tisztséget betöltő emberhez látogattunk el, hogy kötetlen beszélgetés során véleményét leérjük 0 kézimunkával kapcsolatos kérdéseinkre. És mivel ez az ember: asszony, engedtessék meg, hogy bemutatását azzal kezdjem, milyen ruhót viselt, amikor hivatalában fölkerestem. Háromrészes kötött együttesben fogadott, a magas nyakú pulóver és a szoknya barna volt, az ujjatlan, nyitott mellény pedig drapp, s a felsőrészeket a másik színből vett csíkozás díszítette. Az egyszerűségében elegáns összeállítás elárulta, hogy viselőjének kitűnő az ízlése. Beszélgetés Duschek Laj'osnéval, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökével — Szeretem a kötött holmit, mert praktikus, kényelmes — mondotta Duschek Lajcsné. — Én magam ugyan nem kötök, de nemcsak azért, mert nincs rá időm. Gyermekkoromban is ritkán kézimunkáztam, érdeklődési köröm az olvasás felé vitt. Édesanyám korán meghalt, így a nagyanyám nevelt, akinek szenvedélye volt a hímzés. Talán ez hatott rám máig is, mivel féltve őrzött emlékem egy kis terítő: tizenegy éves koromban hímeztem. És sok esztendei szünet után tavalyelőtt terítőt hímeztem az egyik lányomnak. Mindkét lányom szeret kézimunkázni, gyakran kötnek, horgolnak, blúzt hímeznek ki maguknak, és engem is meg-meglepnek ilyesmivel. Persze, munkájuk fő „haszonélvezője" a három unokám. Hadd jegyezzem meg, hogy az én lányaim a gyes idején sem unatkoztak. amihez bizonyára a kéztmunkázás is hozzájárult. Én sem ismertem az unalmat soha — mindig élvezettel tanultam. művelődtem —, de azért nemrég varrógépet vettem. s a férjem meglepődött, hogy ebbe az irányba is kiterjed az érdeklődésem, ugyanis házasságunk hosszú évei alatt nem ezt tapasztalta. Mostanában ismertem fel. milyen öröm a kézimunkázás. varrás, mert gyönyörködteti a készítőt és másokat is. Korábban úgy éreztem, csak az otthon ülő nők kézimunkáznak, de kiderült, hogy elfoglalt emberek, színésznők és mások is így vezetik le az idegfeszültséget. Részben ezért tértem én is vissza a hímzéshez, és vettem a varrógépet. — Alkotó tevékenységnek tekinti-e a kézimunkázást? — Igen, feltétlenül, hiszen az alkotás vágya diktálja, és maradandót hoz létre. Am az sem megvetendő, hogy ennek a családi költségvetés is hasznát látja. — Napi munkája során kerül-e ön kapcsolatba a kézimunkával? — Amikor szakszervezeti szervek meghívnak kiállításukra. És miközben megcsodálok például egy-egy, művészileg hímzett terítőt, racionális lényemből eredően arra gondolok, milyen sok munkaóra rejlik benne, s ezért nagyra becsülöm. Hiszen gondolkodni is kell a kézimunkázás során, előbb megtervezni eszünkkel-lelkünkkel. Csak így várható a megfelelő eredmény. — Világszerte feltámadt a kézimunkázási kedv. ön minek tulajdonítja ezt? — Annak, hogy alkotni sok téren lehet, s ha valami újat hoz létre az ember, kivált a környezet esztétikumára közvetlenül ható területen, akkor megvalósíthatja saját racionális elképzelését. Ezért a kézimunkázást kicsit művészetnek is tartom, amely lelki alkatunkat, szépérzékünket is tükrözi. Mindenkiben él a szép utáni vágy, s ez nemesíti az embert. De aki elkészít egy dekoratív terítőt, függönyt vagy egyebet, talán nem is gondol arra, hogy az mennyire visszahat az ő és környezete életére. Korunkban szélesedett, szerteágazóbb lett a kézzel készített munkák összessége. Ezt a fejlődés dialektikája is magával hozza. Az életmód, a körülmények határozzák meg, hogy miként töltjük el a szabadidőnket. — ön szerint mi lenne a helyes arány a kézimunkázás, tanulás, olvasás, tévénézés között? Elsősorban a dolgozó nőre gondolok. — A szabadidő fogalma meglehetősen relatív, hiszen a napi munka után meghatározott életritmus következik. A második műszak, a házimunka igen sok időt leköt. Fiataloknál a gyermeknevelés ezernyi gondja-baja van túlsúlyban. A valóban szabadnak mondható idő eltöltésénél szubjektív tényezők szabják meg. hogy ki mit helyez előtérbe, függ az érdeklődési körtől és a kötelezettségektől. A helyes arányt a történelmi fejlődés alakítja ki. Ha majd bevezetik országunkban a heti két pihenőnapot, jobban fog jutni idő mindenre. Szerintem a szabadidejét úgy osztja be legjobban mindenki, ha olyasmit csinál, amit nem érez tehernek. Ezt egyénenkint kell eldönteni. Ha jókedvvel végzi, ha nem viszi túlzásba, ha nem megy az egészsége rovására, akkor kézimunkázzon kedvére. Hiszen lehet azt rádióhallgatás vagy tévénézés közben, sőt sokan még vendégségbe is magukkal viszik a kézimunkájukat, ha közeli barátokhoz mennek, s ez nem gátolja őket a beszélgetésben. Vallom: a kézimunkázás megnyugtatja a szellemi és a fizikai dolgozókat egyaránt. Másra tereli figyelmüket, kikapcsolódást jelent, mert az újnak a létrehozása tölti be gondolataikat. Nagyon tisztelem azokat, akik arra törekednek, hogy egy-egy mintával többet, tökéletesebbet nyújtsanak. Megfigyeltem, hogy például szabadságuk alatt, az üdülőkben a „fürge ujjak" gazdái milyen sokfélén dolgoznak, fiatal nők és idősebbek egyaránt. — Milyen jövőt jósol a kézimunkázásnak? — Nagy jövőt! Rohanó világunkban a kézimunka az alkotási kedvnek, a szépérzéknek, az önkifejezésnek egyik eszköze. Üj útjai is lehetnek, az új alapanyagok, technikai eszközök könnyebbé teszik, szerintem egyre több nő, de férfi és gyerek szintén bele fog kapcsolódni. — Valóban, már ma is akadnak fiatal, családos férfiak, akik hódolnak ennek a kedvtelésnek, ön szerint szolgálhatja-e a jobb megértést, a harmonikusabb házasságot, ha a partnerek közelről ismerik egymás hobbiját, esetleg együttesen gyakorolják? Ehhez kapcsolódik egy másik kérdésem. Helyesli-e az iskolai kézi munkaórát, beleértve azt. hogy ezeken a fiúkat is oktatják? — A két kérdés tényleg összefügg. Egyetértek azzal, hogy az iskolás gyerekek tanuljanak meg kézimunkázni. Mivel az óvodában elkezdődik a szépre nevelés, csírájában már ott elsajátítják az eszmei alapot. Az én kis fiú unokám ugyanúgy hímzett selyempapírra, majd vászonra, mint a ^ ® gombfelvarrást is megtanulta. E korosztályoknál semmi különbség sincs a készségek tekintetében. Mi-