Bővebb ismertető
NAGY JÖVŐT JÓSOLOK
A KÉZIMUNKÁZÁSNAK!
Mogas közéleti tisztséget betöltő emberhez látogattunk el, hogy kötetlen beszélgetés során véleményét kérjük a kézimunkával kapcsolatos kérdéseinkre, És mivel ez az ember: asszony, engedtessék meg. hogy bemutatását azzal kezdjem, milyen ruhát viselt, omikor hivotalában fölkerestem. Háromrészes kötött együttesben fogadott, a magas nyakú pulóver és a szoknya barna volt, az ujjotlan, nyitott mellény pedig drapp, s a felsőrészeket a másik színből vett csíkozás díszítette. Az egyszerűségében elegáns összeállítás eláruito, hogy viselőjének kitűnő az ízlése.
— Szeretem a kötötl holmit, mert praktikus, kényelmes — mondotta Duschek Lajosné. — Én magam ugyan nem kötök, de nemcsak azért, mert nincs rá időm. Gyermekkoromban is ritkán kézimunkáztam, érdeklődési köröm az olvasás felé vitt. Édesanyám korán meghalt, igy a nagyanyám nevelt, akinek szenvedélye volt a hímzés. Talán ez hatott rám nnáig is. mivel féltve őrzött emlékem egy kis terítő: tizenegy éves koromban hímeztem. És sok esztendei szünet után tavalyelőtt terítőt hímeztem az egyik lányomnak. Mindkét lányom szeret kézimunkázni, gyakran kötnek, horgolnak, blúzt hímeznek ki maguknak, és engem is meg-meglepnek ilyesmivel- Persze, munkájuk fő „haszonélvezője" a három unokám. Hadd jegyezzem meg, hogy az én lányaim a gyes idején sem unatkoztak, amihez bizonyára a kézimunkázás is hozzájárult. Én sem ismertem az unalmat soha — mindig élvezettel tanultam, művelődtem —, de azért nemrég varrógépet vettem, s a férjem meglepődött, hogj^ ebbe az irányba is kiterjed az érdeklődésem, ugyanis házasságunk hosszú evei alatt nem ezt tapasztalta. Mostanában ismertem fel, milyen öröm a kézimunkázás. varrás, mert gyönyörködteti a készítőt és másokat is. Korábban úgy éreztem, csak az otthon ülő nők kézimunkáznak, de kiderült, hogy elfoglalt így vezetik le
emberek, s
nésznők és mások ii
vissza a hímzéshez.
I kézimunkázást? alkotás vágya diktálja. 1 megvetendő, hogy
— Alkotó tevékenységnek tekin
— Igen, feltétlenül, hiszen a és maradandót hoz létre. Am i ennek a családi költségvetés is hasznát látja.
munkával'? során kerül-e ön kapcsolatba a kézi-
— Amikor szakszervezeti szervek meghívnak kiállíta-sukra. Es miközben megcsodálok például egy-egy, művésziig hímze t terítőt, racionális lényemből eredően arra gondolok milyen sok munkaóra rejlik benne, s ezért nagy-
r i-J^ Hiszen gondolkodni is kell a kézimunkázás során, előbb megtervezni eszünk ke l-l el künkkel. Csak így várható a megfelelő eredmény.
— Vllágszerie feltámadt a kézimunkázási kedv, ön minek tulajdonítja ezt?
.-.iZ 6 ha valami
ujat hoz étre az ember, kivált a környezet esztétikumára területen, akkor megvalósíthatja sajál ví«^ ' u Ezért a kézimunkázást kicsit mű-
vészetnek )s tartom, amely lelki alkatunkat széoérz^ künket IB tükrözi. Mindenkiben 61 a szép utáni '^i^y 7tz "^fiy dekoratív tóritőt függönyt vagy egyebet, talán nem is sondol arra hnJu V mennyire vls.zahot az ő í, környezete életórc Korlnr
öínzt-MéBc, Ezt a fejlődés dialektikája la magával ho:
unkbnn
Beszélgetés Duschek Lajosnéval, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökével
— ön szerint mi lenne a helyes arány a kézimunkázás, tanulás, olvasás, tévénézés között? Elsősorban a dolgozó nőre gondolok.
— A szabadidő fogalma meglehetősen relatív, hiszen a napi munka után meghatározott életritmus következik, A második műszak, a házimunka igen sok időt leköt. Fiataloknál a eycrmpkneveiés ezernyi gondja-baja van lúlsúly-ban. A valóban szabadnak mondható idő eltöltésénél szubjektív tényezők szabják meg, hogy ki mit helyez előtérbe, függ az érdeklődési körtől és a kötelezettségektől. A helyes arányt a történelmi fejlődés alakítja ki. Ha majd bevezetik országunkban a heti két pihenőnapot, jobban fog jutni idő mindenre- Szerintem a szabadidejét úgy osztja be legjobban mindenki, ha olyasmit csinál, artút nem érez tehernek- Ezt egyénenkint kell eldönteni. Ha jókedvvel végzi, ha nem viszi túlzásba, ha nem megy az egészsége rovására, akkor kézimunkázzon kedvére. Hiszen lehet azt rádióhallgatás vagy tévénézés közben, sőt sokan még vendégségbe is magukkal viszik a kézimunkájukat, ha közeli barátokhoz mennek, s ez nem gátolja őket a beszélgetésben- Vallom: a kézimunkázás megnyugtatja a szellemi és a fizikai dolgozókat egyaránt. Másra tereli figyelmüket, kikapcsolódást jelent, mert az újnak a létrehozása tölti be gondolataikat. Nagyon tisztelem azokat, akik arra törekednek, hogy egy-egy mintával többet, tökéletesebbet nyújtsanak. Megfigyeltem, hogy például szabadságuk alatt, az üdülőkben a „fürge ujjak" gazdái milyen sokfélén dolgoznak, fiatal nők és idősebbek egyaránt.
— Milyen jövőt jósol a kézimunkázásnak?
— Nagy jövőt! Rohanó világunkban a kézimunka az alkotási kedvnek, a szépérzéknek, az önkifejezésnek egyik eszköze- Üj útjai is lehetnek, az új alapanyagok, technikai eszközök könnyebbé teszik, szerintem egyre több nő, de férfi és gyerek szintén bele fog kapcsolódni.
— Valóban, már ma is akadnak fiatal, családos férfiak, akik hódolnak ennek a kedvtelésnek, ön szerint szolgálhatja-e a jobb megértést, a harmonikusabb házasságot, ha a partnerek közelről ismerik egymás hobbiját, esetleg együtteseu gyakorolják? Ehhez kapcsolódik egy másik kérdésem. Helyesli-e az iskolai kézimunkaórát, beleértve azt. hogy ezeken a fiúkai is oktatják?
— A két kérdés tényleg összefügg- Egyetértek azznl, hogy az isl
--szerűen szerkesztett lapnak tartom. Buzdítást, kedvet kap tőle az is, aki eddig nem kézimunkázott (megjegj-zem, sohasem késő megtanulni, magam szintén foglalkozom a gondolattal, hogy még majd elsajátítok valami bonvolul-tabbat isj- Ogy látom, lapjukban ki-ki megtalálhatja, ami öt érdekli. Külön örülök annak, hogy minden generációra gondolnak. Kiemelném a lap ízlésformáló szerepei, es azt, hogy ötleteket kínál a kézimunkának más díszítőelemekkel való ötvözésére. Mmdehhez a szines oldalak további lehetőségeket teremthetnek. Kedvelem riportjaikat, mert megszemélyesítik u szűk szakmai vonatkozásokat. Jonnk tartom, hogy bemutatják kézlmunk« alknlmazasát női- es gyermekruhákon. Végül, do nem utolsósorban azért tetszik nekem a Fürge Ujjak, mert sokai nyújt a magyar népművészei megismertetésében. További eredményes munkát kívánok a szerkesztőségnek.
— Ennyi dicséret utún már csak hallfiatni lehel, Iwütoii szemmel. Köszönjük a jó véleményt, ?s kiJstónjak a be-.szélKOtésl,
1