Fűszerízelítő [antikvár]

Részlet a tartalomból:Fűszernek azokat a többségükben növényi vagy ásványi (pl. a só) eredetű termékeket nevezzük, amelyeket ételeink ízesítésére, illatosítására vagy esetleg tartósítására használunk. A fűszerekre nagy szükség van a táplálkozásban, mivel azok ízükkel, illatukkal és színükkel nemcsak élvezetesebbé, változatosabbá teszik az alapélelmiszereket, hanem - sok esetben -megkönnyítik azok emészthetőségét, étvágygerjesztővé varázsolják az egyébként közömbös ízű vagy küllemű, a gyakori fogyasztással olykor éppen unalmassá vált húst, körítést, salátát stb.A fűszerek ismerete és használata elsősorban a konyhaművészet körébe tartozik, ugyanakkor ősidők óta fontos szerepet játszanak a természetgyógyászatban, de a modern gyógyszeriparban is, a kozmetikában, mitológiában, népi hiedelmekben - mind a mai napig egy szóval tehát a nemzetek kultúrtörténetében is. Az emberiség, sőt a különböző történelmi idők, földrajzi tájegységek sajátos kultúrkörei egyben sajátos konyhaművészetet is alakítottak ki. Minél jobban finomultak az ízlések, annál fontosabbak lettek a fűszerek. Ez természetesen egyúttal azt is jelentette, hogy mind keresettebbé és lassan a mindennapi konyha nélkülözhetetlen elemeivé váltak.A fűszerek konyhai felhasználását országról országra változó hagyományok szabályozzák. Minden nemzet konyhájának megvannak a kedvenc fűszernövényei: a szurokfüvet, mentát és kaprot sokféle bárányételhez használják Közel-Keleten és Görögországban; Thaiföldön szinte mindenhez adnak korianderlevél-körítést, és citromfűvel ízesítik a csirke- és halételeket. Angliában a sertéshús mellé a zsályát kedvelik, és ez adja a zsályás Derby sajt zöld színét is, míg a sült bárányt gyakran mentaszósszal tálalják.