Gasztronómiai lexikon [antikvár]

Az emberiség kultúrtörténete arról tanúskodik, hogy az emberek általában nem elégednek meg táplálkozási ösztöneik és igényeik puszta kielégítésével, hanem igyekeznek minden eszközt felhasználni, újabbakat kitalálni, hogy étkezéseiket minél élvezetesebbé tegyék. Az emberek kezdettől fogva mindent megtettek annak érdekében, hogy a természettől készen kapott egyszerű táplálékból minél ízletesebb, összetettebb, kívánatos, újszerű ételt és italt készítsenek. Már az ókorban is virágzott a gasztronómia művészete. Ezt bizonyítják az egyiptomi, görög és római kultúrtörténeti emlékek. Marcus Caelius Apicius, Tiberius császár korában élő lovagtól származik az első ránk maradt írásos szakácskönyv. A fehér asztal öröméről már a múltban is számos jelentős személyiség nyilatkozott, pl. Plutarhosz asztali beszélgetései a görög társadalmi életről, valamint a gasztronómiai szokásokról szólnak. Horatius és Cassius beszélgetésében Horatius költői vallomást tesz az ínyesmesterségről. Szinte alig van neves költő, író, aki valamilyen formában a jó lakoma gyönyörűségéről, a maradandó élményt nyújtó vendéglátásról, egyszóval a fehér asztal örömeiről ne beszélt volna.