Gasztropolisz [antikvár]

gaz csátiiló I G. R. J., a Chicago Tribüné legendás zenekritikusa nyugdíjba vonulása után két nappal már a pesti éjszakától mámorosan ünnepelte egy új élet kezdetét. G. mindig is tudta, hogyan kell élni. Bizonyíték erre a tökéletesen szabott YSL zakó, az alóla szemérmesen kigömbölyödő pocak és nem utolsósorban a vaskos telefonkönyv, amely a földgolyó női lakosságának mintegy kétharmadát regisztrálta. Ez a sokat tapasztalt széptevő, világkalandor, hódító ólmában sem gondolta volna, hogy a végzet épp egy budai kerthelyiségben leselkedik ró. A kísértés ezúttal nem egy kagylóívben gömbölyödő női boka, sem pedig egy izgatóan ringó csípő képében érkezett, mint általában. Pedig mámorító és rafinált volt, mint általában. Mámorító, mór ami a néhány csepp édes tokajit illeti, és rafinált, mint a decens kakukkfűág, amely díszítette. A végzet nem volt más, mint a tokajiban pácolt libamájpástétom. Öreg barátunk bebizonyította, hogy minden ellenkező híresztelés dacára igenis létezik szerelem első látásra. Majd miután a szemünk láttára magáévá tette a kívánatos harapnivalót, G. levonta a libamájra vonatkozó konklúziót: előnye, hogy a nőkkel ellentétben létezik hozzá bevált recept.