Gucci [antikvár]

Részlet:"PROLÓGUSHuszonhat évesen, gyásztól sújtva és terhesen, alig egy hónappal második gyermekem születése előtt ott álltam, és néztem, ahogy a koporsót Róma egyik templomába szállítják. Édesapám temetése volt az első, amelyen részt vettem, és a gondolattól, hogy nélkülözhetetlen eleven jelenléte egy faládába zárva fekszik, maradék nyugalmam is elhagyott.A templom padjába kapaszkodva rápillantottam édesanyámra, Brunára, aki mozdulatlanul ült mellettem, nagy, barna szemét hatalmas napszemüveg takarta. Teljesen elmerült a gyászban, ereje nem maradt, hogy számomra vigaszt nyújtson. Árvának éreztem magam - immár nem először.Az igazság az, hogy anya és apa már jóval az én színre lépésem előtt is a saját külön világukban éltek. Az 1950-es években szárba szökő tiltott románcuk legelejétől fogva hihetetlenül mély kötelék fonódott kettejük között. Amolyan szerelemgyerek voltam, akinek, a botrány elkerülése érdekében, apám kívánságára egy másik országban kellett megszületnie.Aldo Gucci, a híres divatbirodalom mögött álló kreatív elme olyan ember volt, akivel nem ajánlatos vitatkozni. A hihetetlen energiával megáldott, úttörő üzletember apja kis firenzei útitáskás"9