Gyógynövény ABC [antikvár]

ELŐSZÓ Az emberi test és lélek egészsége az ember kialakulása óta törékeny, ingatag volt: már az ember félig állati ösztönszintje idején természetesen nem csak a betegségek léteztek, de ekkor az ember immunrendszere még olyannyira emlékeztetett az odahagyott állati létre, hogy számos ösztönös öngyógyító „eljárást" volt képes beindítani, melyek ma már csak az állatoknál ismeretesek: így pl. a sebek fertőtlenítése nyalogatással, gyógyfüvek rágcsálása stb. Ebből az időből később az ősemberek idején fennmaradt a gyógyfüvek, növények, gyümölcsök ismerete, mely később, az antik időkre egész különleges tudománnyá vált, és számos más, ma már egész világrészekre jellemző gyógyító eljárásnak lett alapja. A gyógyfüvek a természet patikájaként ismeretesek Európában, és nem is véletlenül: számos esetben ugyanis, amikor már a civilizációs betegségek kialakultak, ezek az anyagok segítették az egyébként gyermekcipőben járó orvostudományt, még akkor is, amikor később ugyanez az orvostudomány boszorkányságnak és sarla-tánságnak bélyegezte a gyógyfüvek tudományát és alkalmazását, sürgetve a modern, tudományos gyógyszerészet kialakítását.