Hamu és Gyémánt 2004. tél [antikvár]

Mellékesen Különc és kihívó. Titokzatos, kiszámíthatatlan, hűvös és megközelíthetetlen. Érzékeny, hiú, intenzíven éli az életet - vagy épp, elzárkózva a maga kis saját elefántcsonttornyában. Közölni, teremteni, alkotni akar. Kifejezni és hatni. Különlegesen lát, él, gondolkodik, extravagánsan öltözik. Valami hasonló kép körvonalazódik előttünk, ha a művészekre - zene-, tánc-, képző- vagy iparművészekre, írókra, költőkre gondolunk. Ennél precízebben fogalmaz Sík Sándor író-esztéta, aki azt mondja: művész az, akinek "a lelke az egész világot esztétikailag, azaz tartalom-forma-egység gyanánt fogja fel, illetőleg az egész életet így éli". De milyen egy művész, ha közelebbről vesszük szemügyre? S egyáltalán: ki a művész? Aki annak vallja magát? Akit a környezete annak tart? Vagy az, akit az utókor évtizedek távlatából annak értékel? A különc vagy a hétköznapi? A kihívó vagy a félszeg? A titokzatos vagy az egyértelmű? A kiszámíthatatlan vagy a kiszámítható? A Hamu és Gyémánt Magazin - művész-, mű- és életközpontúsága mellett - a magyar sajtó tradícióit ápolandó, ez év végétől "melléklappal" jelentkezik. Mint tette ezt a XVIII. század elején a Nova Posoniensia című latin nyelvű hetilap alapítója, Bél Mátyás. Vagy az első magyar nyelvű lap, a Magyar Hírmondó alapító-főszerkesztője, Rát Mátyás, aki Pozsonyi Magyar Múzsa címmel jelentette meg önálló melléklapját. Ami "nem fért" akkoriban a keretek közé, arról szóltak ezek a melléklapok: költemények, tudományos, művészeti anyagok jelenhettek meg bennük. A Hamu és Gyémánt Magazin repertoárja persze továbbra is a már ismert irányvonalat követi, azaz ezentúl is foglalkozunk minden olyan témával, amely érdekes lehet. Legyen szó akár cégvezetőkről és cégükről, akik és amelyek nélkül életünk elképzelhetetlen lenne, akár az amerikai külpolitika bennünket érintő várható változásáról, akár olyan fiatal tehetségekről, akikkel máshol nem találkozhatunk, mégis érdemes rájuk odafigyelni. Ám magazinunk első melléklapja most mégis egyetlen témát rajzol elénk. RepertoArt címen azokat a kortárs képzőművészeket és műveiket igyekszik megismertetni, közelebb vinni az olvasó- és esztétikai értékeket kereső közönséghez, akik, illetve amely alkotások a téma megközelítése és mélysége okán "kiszorulnak" a fő lapból, pontosabban: minden lapból. E különszámból körvonalazódhat igazán a képzőművészetek hitvallása, értékrendszere, stílusa, művészeti elve, s talán az is kiderül, mennyire különcök és/vagy hétköznapjaik, kihívóak és/vagy félszegek, titokzatosak és/vagy egyértelműek... Mert az esztéta is azzal kezdi a művész meghatározását: "Mindenekelőtt ember." Csetényi Csaba és Krskó Tibor