Hamu és Gyémánt 2019/3. [antikvár]

DÖ VAN visszapörgetnénk, utaznánk benne, máskor pedig egyszerűen csak szeretnénk megállítani. Véges, és nem tudhatjuk pontosan, kinek mennyi jut belőle, ezért nem pazarolhatjuk: kincsként kell megbecsülnünk, s ha valamire áldozunk belőle, annak meg kell érnie. Az idő Newton szerint a világmindenség szerkezetének része, mely egyenletesen, a szemlélőtől függetlenül folyik, Kant viszont épp ellenkezőleg látta, az emberi szellem szerkezetének részeként, szemléletünk formájaként. Nem látható, érzékszervekkel nem érzékelhető, mégis érezzük a múlását -életünk elején ólomlábakon jár, majd repül és elrepül. Képlet is van rá: 50 évesen pontosan tízszer gyorsabbnak észleljük, mint ahogy ötévesen. A másodpercek, percek számlálása helyett azonban három síkjára kell összpontosítanunk. A bölcsek arra tanítanak bennünket, hogy tiszteljük a múltat, saját magunk tapasztaljuk meg, hogy a mának kell élnünk, a gyerekeinknek pedig fontos továbbadnunk mindannyiunk feladatát: tennünk kell a jövőért. „Tegnap kezdődött a múlt", ma van a jelen, holnap pedig indul a jövő. Idő van: itt az idő, hogy tiszteljünk, éljünk és tegyünk.