Hobbiszakácskönyv [antikvár]

Előszó Amikor huszonöt évvel ezelőtt stockholmi lakos lettem, a svéd ételek szinte kivétel nélkül a burgonya, a hagyma és a hering mágikus triójából készültek, és csupán az összekeverés sorrendjében különböztek egymástól. Az élelmiszerboltok fűszerpolcain a borson kívül legfeljebb babér és fahéj árválkodott. A svédek által csípősnek tartott fogások az áldozási ostyára emlékeztettek, a fokhagyma pedig tabunak számított: „Napi egy gerezd fokhagyma távol tartja az orvost, két gerezd elűz mindenkit." Mivel az ízek mellett az árak is ijesztőek voltak, kezdő skandinávként otthon sütöttem a kenyeret, a fűszerpaprikát honfitársaimmal hozattam, és egy kis téliszalámival sok mindenre rá lehetett volna venni. Az utóbbi két évtizedben a svéd étel kimosakodott a mindent ellepő barna szószból, és a Fontana di Treviben pancsoló Anita Ekberg módjára ámulattal töltötte el a világot. Ekkora fejlődést nem lehetett szó nélkül hagyni! Miután a sors engem is beterelt a konyhába, alkalmat nyújtott arra is, hogy közelről megismerjem a svéd csúcsgasztronómia képviselőit, megkóstoljam főztjüket, és ott lehessek versenyeiken. Tudósítottam arról, hogy Stockholmból hogyan lett Európa egyik legizgalmasabb kulináris metropolisa. Cikkeimet fennállásáig a magyar