Ideál 2009. augusztus-szeptember [antikvár]

Kedves Olvasó!Az élet oly gyorsan múlik - állapítjuk meg elkenődve. Nekem ez valamiért nem is év végén, hanem ilyenkor jut eszembe. Még itt vannak az utolsó pillanatok, amikor kiélvezhetjük a nyár örömeit, és elnyújtanánk, megállítanánk az időt, de a gyerekek, akik másképp állnak az időhöz - a türelmetlenségük okán - sürgetnék, hadd múljon, hadd legyenek az idő múlásával egyre erősebbek, nagyobbak - szóval, ők mostanában mind többször emlegetik iskolás barátaikat, és az iskolára készülnek...Hamarosan a gyönyörű, nyár végi délutánok is jelzik, elfáradtak már a napsugarak - talán éppen ezért olyan kellemesek nem csak a bőrünknek, de a lelkünknek is: ilyenkor érezzük meg, hogy a nyár nem tart örökké.