Ikebana tányérokon [antikvár]

Többfogásos ebédet főztem budapesti barátaimnak, természetesen a Japánból magammal hozott receptek alapján. Emlékezetemben még ott élt a megkóstolt ételek íze is. Ennek ellenére, amikor az ebéd végére értünk, egy Japánt sokszor megjárt ismerősöm azt mondta: legközelebb ugyanezt megfőzzük Tokióban és eladjuk, mint magyar ételkülönlegességet. Ugyanezt a másik oldalról én is elmondhatom. Kamakurában egy baráti japán családnál gulyást főztem. Hiába azonban a látszatra ugyanolyan, azonos nevű alapanyagok, mégsem hasonlított a hazai gulyásra a leves. A zellernek akkora levele volt, mint egy saláta, mégsem elég jellegzetes az íze, a hagyma fél kilója nem volt olyan erős, mint itthon egy fej. Így hát pálcikával ettük a gulyást. Mindezt azért mondom el, mert noha e könyv receptjei eredetiek, az ételek íze lehet, csak távolról lesz olyan, mintha Japánbban főzték volna. De a főzési eljárások, az ötletek talán példamutatóak lehetnek. Ide kívánkozik még két kifejezés: iitadakimász - jó étvágyat, dómo gocsiszó szama - köszönöm, felséges lakoma volt. Jó étvágyat és jó kísérletezést! A szerző