Ízletes palacsinták [antikvár]

A palacsinta az az étel, amely kortalan, hagyományőrző, akár a bőség, akár az ínség esztendeit éljük. Gazdagítja, bővíti, vagy éppen megkoronázza az ünnepi ételsor fogásait. A palacsinta alkalmazkodik az élet viszonyaihoz, nem követel magának különleges velejárókat, eszközszükséglete szerény, bármilyen lisztből, tejből és tojásból kikeverhető, változatossága a töltelékében rejlik, nemcsak fantáziánkat mozgatja meg, hanem egyedi, nemzeti sajátosságokat is hordozhat. Az első tyúkmonyból (tojásból) készült palacsinta a XVI. századból való, egy erdélyi fejedelem udvari szakácskönyvéből, a'közel 700 ételleírás egyikeként. Hogyan is készítették a régiek? íme egy módja az 1600-as évekből: „Végy vagy hét vagy nyolc tyúkmonyat, vagy tizet, hogy jobb lehessen, azt egy fazékba verd belé, és törd meg kalánnal; sózd meg, aztán tölts édes tejet belé, azt is jól megsodorván szép tiszta lisztet tégy bele, és csinálj olyan pástétomot, mint az ostyának való, csak egy kicsinnyel keményebben; azonban legyen egy porsolóban meleg vaj és egy kalán benne; a serpenyőt megmelegítvén, tölts egy kalánnal a serpenyőbe, azt hajtogasd el, hogy a.serpenyő fenekén mind elfolyjon és süsd meg a szénen, és mindenkor egy-egy kicsiny vajat tölts a palacsintára, hogy zsírosabb légyen; midőn megpirul, ha szükség lesz, forgasd meg, és jó melegen add fel."