Kerámia [antikvár]

• l f H írni 'M Bevezető „Mi a legtermészetesebb mozdulata az olyan embernek, akinek életében először kerül a kezébe agyag? Összenyomja, ütögeti, bevágja, megnyomkodja, megszorítja, összesodorja, golyót vagy apró hurkát gyúr belőle. Ha megmutatják neki, hogyan kell helyesen egymás mellé illeszteni az agyagdarabkákat, ezzel már rendelkezésére is áll az összes elképzelhető technológia, amit a szabadkézi eljárásokban felhasználnak." Megmutatni, hogyan kell helyesen egymás mellé illeszteni az agyag-darabkákat. hogyan lehet szakképzettség és komolyabb felszerelés nélkül egyszerű agyagtárgyakat, edényeket készíteni—erre a feladatra vállalkozik a KAPTAR sorozat ezen kötete. Magyarországon a közelmúltban főleg korongon készült, mázas edényeket készítettek fazekasaink, és mivel ez már komoly felszerelést és szaktudást igényel, így a magyar népi fazekasság forma- és motívum kincsét nem tartottuk alkalmasnak egy kezdőknek készülő könyv felhasználásához. Ezért a könyv példáit a természeti népek fazekasságából, az őskori népek emlékanyagából, valamint hazai és külföldi múzeumi játékfoglalkoztatások és tanfolyamok anyagából állítottuk össze. Minden agy^ozáshoz kezdő gyerek vagy felnőtt első reakciója: „Hiszen ez könnyűi" Igen, könnyű, de az agyagnak megvannak a belső, titkos eszközei, amelyekkel a nem megfelelő bánásmódnak ellenáll. A problémák egy része az agyagtárgy száradása közben fellépő zsugorodásból adódik, más része az égetéskor Jelentkezik. A tárgy elcsattanással, megre-pedéssel válaszol a helytelen bánásmódra. Mindezzel számolni kell. Ez a könyv úgy kíván ehhez segítséget nyújtani, hogy egyszerű játékok. tárgyak, edények elkészítése közben néhány gyakorlati tanácsot ad. Az elkészítendő tárgyak kiválasztása önkényes volt, egyedüli szem- pontként azt tartottuk szem előtt, hogy a tárgyakat kis kézügyességgel, szakmai tudás és berendezések nélkül el lehessen készíteni. Másrészt egy-egy konkrét tárgy készítéséhez részletesebben lehet útmutatást adni, mintha csak általánosságban, valamely edény készítési eljárásról beszélnénk. Mit ír erről Bemard Leach az „EGY FAZEKAS KÖNYVÉ"-ben? „Gyakran megfigyeltem, hogy az iskolákba elektromos kemencét, elektromos korongot szerelnek fel, és kész agyagmasszát és mázakat vásárolnak. Itt úgyszólván szarva közt keresik a tőgyít. Es mennyi lehetőség és pénz van elkótyavetyélve! A gyerekek sokkal többet tanulnak, ha a fazekasság kibontakozását lehetőség szerint a primitív kezdetekből hagyjuk végigcsinálni. Örömet ad nekik, ha az agyagjukat maguk kereshetik meg és áshatják kí, saját égető kemencét építhetnek, a színeket és mázakat maguk állíthatják elő " És aki az anyagokkal ilyen közvetlen kapcsolatba kerül, az „soha nem lesz egészen leigázható mai fogyasztói világunk értékrendjétől." Ajánljuk e könyvet mindazon gyerekeknek és fenőtteknek, akik agyaggal akarnak játszani. A feladatokat úgy állítottuk össze, hogy óvodás kortól az általános iskolán át felnőtt korig mindenki találjon a korának megfelelő ötleteket, és az már csak a körülményektől függ, hogy óvodában az óvó nénivel, napköziben a tanító nénivel, fazekas szakkörön a szakkör-vezető irányításával, akár otthon egyedül, vagy szülői segítséggel kerül sor az agyagozásra. A könyv utolsó fejezete a leginkább vállalkozó kedvűek számára tartogat meglepetést, olyan kalandot, amely során a kísérletező közvetlen kapcsolatba kerülhet a kemencébe helyezett tárggyal, közelről megfigyelheti a tárgy viselkedését a tűzben. Kádast Éi^a Kardos Mária