Kinek ártanak a vírusok [antikvár]

Előszó A legtöbb ember számára misztikusnak tűnik mindaz, amit a mindennapi mértékekkel, a megismerhetőség gyakran használt módszereivel nehéz megmagyarázni, kézzel foghatóvá tenni, ábrázolni. Van-e ember, aki nem merengett volna el életében a nyári, csillagpompás éjszakában az égboltot fürkészve, magyarázatot keresve a látvány csodájára: mitől e megszámlálhatatlan, véget nem érő létezés, és hol benne a rendező erő? A földi lét - mi magunk és környezetünk - is számos „csodát" rejt, amelyek megismerésére hatalmasat lépett a tudomány, de a még előttünk álló lépések száma megszámlálhatatlan, mint ahogy a tudomány tere is éppúgy végtelen, mint a körülöttünk lévő világmindenség. A múlt század végén még úgy hitték a tudósok, hogy az élőlények - közöttük az ember - megbetegedését okozó legapróbb kórokozók a baktériumok. Ahogy azonban a fertőző betegségek védőoltással történő megelőzésének kutatása zajlott, rá kellett döbbenniük, hogy léteznek a baktériumoknál parányibb és más tulajdonságokkal rendelkező kórokozók is, amelyek az élő szervezet sejtjeiben önálló szaporodásra képesek és nagyon súlyos betegségeket, járványokat idézhetnek elő. Sok tudós áldozatos és kitartó munkájának eredményeként lehullt egy titokról a lepel, és megmutatta arcát és sok tulajdonságát a parányi ellenség, számos gyilkos kór okozója, a vírus. Ma már rengeteg típust ismer közülük a tudomány, és az ellenük való védekezés (védőoltás) eredményeként olyan félelmetes betegségek váltak legyőzhetővé, mint például a járványos gyermekbénulás, veszettség, sárgaláz, fertőző agyvelőgyulladás, májgyulladás stb. Szinte nem létezik olyan ember, akinek ne okozott volna kellemetlen napokat az influenzáért felelős vírusok valamelyike.