Kiskegyed Otthona 2008. november [antikvár]

Szeretem a novembert. És nem kizárólag azért, mert a lányom e hónapban született, hanem azért is, mert abba a valószínűleg nem túl népes csoportba tartozom, akik különös gyönyörűséget lelnek a sűrű, fehér ködbe burkolózó tájban és annak látványaiban, ami ekkortájt aktuális igazán. Tudják, amikor az épületek, a fák körvonala elmosódik, a távolságok megszűnnek és mindent épphogy csak sejteni lehet a szürke-sárga gomolygó párafelhőben. Misztikus és elgondolkodtató. Illik a hó eleji ünnepekhez. A látvány még a ködszitálás kellemetlenségeit is könnyen feledtetni tudja velem, de megértem, ha nem osztoznak ezen vonzódásomban és sokkal szívesebben választják az otthon melegét és biztonságát.