Kőbányai Kalendárium a 2014. esztendőre [antikvár]

„Kőbányán születtem, ott is nőttem fel" - énekli Deák Bili Gyula, és ezt én is elmondhatom magamról. Itt töltöttem gyermekkoromat, itt jártam óvodába, általános iskolába, gimnáziumba. Főiskolás éveim után itt kezdtem el tanítani, itt lettem igazgatóhelyettes, és itt választottak meg háromszor Kőbánya polgármesterének. Két emberöltőn át kísérhettem figyelemmel, hogyan változik a kerület. Gyermekként, a hatvanas években azt láttam, hogy Újhegyen, ahol születtem, búza- vagy kukoricatábla ringott, az Újhegyi út felé pedig bolgárkertészet volt. Maszatos gyerekként a környéken élő, korombeli lányokkal és fiúkkal hányszor, de hányszor játszottunk hunyót, bújócskát a kukoricásban vagy a búzatáblában! Hány focimeccset játszottunk a poros utcánkban! Micsoda paradicsom volt ez a környék akkor számunkra a dombbal, a líceumbokrokkal, a Guttmann-tavakkal! Nagyapámmal együtt készítettük össze faládában a szódásüvegeket, hogy mire jön a lovas kocsival a szódás, az a kapu közelében legyen. Aztán jöttek a hetvenes évek. Megindult az Újhegyi lakótelep építése, és teljesen átalakult a Körösi Csoma út kisvárosi hangulatú bevásárlóutcája is. Emlékszem, a szüleim az ottani cipőboltban vették meg a fekete-fehér magas szárú lakkcipőmet - akkoriban minden gyerek lábán ez volt -, illetve a sarki háztartási boltban és a Szivárvány áruházban is jártunk olykor-olykor A Lefkovics fagyizó vagy háromszor költözött, a Makk Hetes volt az egyik közkedvelt vendéglő, a régi posta a Füzér utcában volt, az Állomás utcai Sörkertben pedig gimnazistaként már mi is gyakran megfordultunk. Aztán gombamód nőttek ki a lakótelepi házak a Körösi Csoma út új nyomvonalán, később a Gyakorló utcában és környékén is. Majd Kőbányára is eljött a metró, megépült az Örs vezér terei végállomás. Órákig tudnék még mesélni... Amióta itt élek, rengeteget fejlődött a kerület. S miközben tudjuk, mi is hagyunk örökül tennivalót utódainkra bőven, jó érzéssel tölt el, hogy a fejlődés az én kezem nyomát is viseli. A változásban mindig jelen van az állandóság is. Egy dolog ugyanis örök: szeretem szűkebb hazámat. Kőbányát, és ez az érzés soha nem fog megváltozni!