Konyha, tündérek [antikvár]

Közel hét évvel ezelőtt hihetetlenül nagyot fordult az életem. Megszületett a kisfiam, Benedek, alig egy évvel később pedig a kislányom,Tamara. Azonkívül, hogy lépésről lépésre anyává váltam, és a világon ők ketten lettek számomra a legfontosabbak, még egy jelentős változás történt. Mindig is imádtam a konyhában sürgölődni, bár ezt inkább lábatlankodásnak nevezném, főleg, ha visszagondolok, mennyire türelmetlenül vártam, hogy a piskóta kisüljön, és a levágott, kidobásra ítélt szélét én kaphassam meg Ugyanilyen vágyakozással kóstolgattam anyukám pudingjait is. De végignéztem azt is - borzongással vegyes lelkesedéssel -, ahogy a nagymamám szakszerűen bontja a csirkét. Addig, amíg a gyerekeim meg nem születtek, nem főztem, hiszen el voltam kényeztetve ennyi fantasztikus nő között. Ám abban a pillanatban, amikor az anyatej után döntenem kellett arról, milyen pépes, majd szilárd ételekkel vezetem be őket családunk étkezési hagyományaiba, tudtam, hogy csakis saját készítésűekkel. És ekkor kezdtek el felvillanni azok a képek, amiket oly sokszor láttam a konyhában. A levesek, a húsok, a titkos nagymamaédességek, a fűszerek, az alapanyagok. Szegény édesanyám, nagymamáim, hányszor hívtam fel őket kétségbeesetten, karomban az egyik gyerekkel, a másik síróval pedig az etetőszékben, hogy éhesek, én meg elrontottam a főzeléket, mit csináljak?". Ők mindannyiszor megnyugtattak, elmagyarázták, és soha nem mosolyogtak meg emiatt. Nekem pedig a főzés és a gyerekeim öröme olyan sikerélményt adott, hogy megszállottan kezdtem el gyűjteni a recepteket, jártam a piacokat, fedeztem fel újabb és újabb gyerekeknek való ízeket, alapanyagokat és formákat. És ekkor jöttem rá, hogy nincs olyan szakácskönyv, ami igazán nekik és az ő szüleiknek íródna. A babakor után már nem foglalkoznak a gyerekekkel a szakácskönyvek, mintha mindenből ugyanannyit és ugyanolyat kéne adni nekik, mint a felnőtteknek. Pedig nem. És nem szabad elsietni sem a zöldségek, sem a fűszerek, pláne nem a különféle húsok megismertetését, hiszen egy életre megutáltathatjuk velük. Én magam is innen-onnan szedegettem össze a recepteket, kérdezgettem anyukákat, faggattam barátnőket, és tanultam meg szépen lassan a gyerekek ízlésvilágát.