Korunk orvosa [antikvár]

Részlet: Orvos, gyógyítsd meg magad Kevéssel az 1908-ik évi híres szélvihar után véletlenül New Englandben voltam. Mindenki a viharról mesélt. A szép, büszke fák a földön hevertek, riasztó volt a kár, a pusztulás mindenfelé. Akivel csak beszéltem, mindenki el akarta mondani, hogy ő hol volt éppen, mit csinált, vagy mit csináltak a rokonai, amikor a vihar kitört. Eleinte minden szót érdekesnek találtam. De amikor már vagy huszadszor hallottam ugyanazt, a részletek folytonos ismétlése, akármilyen színes vagy drámai volt is a leírás, kezdett unalmassá válni. Nem én voltam az egyetlen, aki így vélekedett. Láttam egy utcai szendvicsárust, aki táblát akasztott a hátára, a következő felírással: „Huszonöt centért figyelmesen meghallgatom előadását a viharról." Nekünk orvosoknak, türelmesen meg kell hallgatnunk, amit betegeink valódi, vagy képzelt betegségükről mondanak. Sok beteg egész élettörténetét elmeséli, születésétől kezdve ma délelőtt tíz óráig. Nemcsak barátaim, hanem felületes ismerőseim is a kérdések egész tömegével szoktak ostromolni. Hála Istennek még ma is, bár közelebb vagyok a hetvenhez, mint a hatvanhoz, erős vagyok, egészséges, fiatalabbal is fölveszem a versenyt. Szeretek úszni és lovagolni, a legkeményebb ágyban is jóizűen alszom és jókedvűen ébredek, örülök az új nap rámváró élményeinek, feladatainak, még fáradságának is. Ennek köszönhetem, hogy minduntalan mellemnek szegezik a kérdést: hogyan csinálom?