Köszönöm, kérem [antikvár]

Az emberek közötti kapcsolatoknak mindig is megvoltak a maguk szabályai, amelyeket a közösség tagjainak be kellett tartaniuk. Bíborbanszületett Konstantin bizánci uralkodó már a X. században komplett illemtankönyvben foglalta össze a viselkedés, a rendezvényeken és a császári udvarban való megjelenés, a közös étkezés szigorúan követendő törvényeit. Ma is terjedelmes kézikönyvek tárgyalják ezt a témát, sőt egyetemi szakokon és tanfolyamokon képeznek protokollszakértőket, akik segíthetnek eligazodni a földi halandóknak a diplomácia útvesztőiben. A mindennapokban ugyanakkor nem a régmúlt idők etikettjét vagy a hivatalos érintkezések során érvényes protokollt kell elsősorban ismernünk, hanem sokkal inkább az illem (más szóval: a viselkedéskultúra) és a jó modor, az ízléses megjelenés szabályait érdemes elsajátítanunk, amelyek révén kulturált ember módjára élhetünk. Meggyőződésem, hogy a klasszikus viselkedési szabályok soha nem évülnek el, csupán a kor igényei szerint változnak, fejlődnek, vagy éppen újabbak születnek a régiek mellé. Attól, hogy szívesen kapunk be egy szaftos hamburgert valamelyik trendi Street food helyen, még nem árt tisztában lennünk azzal, hogyan étkezhetünk kulturált módon a damaszttal terített asztal mellett. Manapság mindenki tegeződik, de ettől ismernünk kell az udvarias megszólításokat, a köszönés formálisabb verzióit is. Mostanra az élet egyre több területén megvalósult a nemek közti egyenlőség, ennek ellenére - vagy éppen emiatt - fontos, hogy a férfiak megőrizzék a nőkkel szembeni tiszteletteljes, előzékeny viselkedésüket.