Lakáskultúra 1991. február [antikvár]

Minta "Mahagónifából készült garnitúra állott itt, gyöngyház berakásokkal, óriási tükör, nagy, feketelakkos asztal, ezüst névjegytartóval... albummal, óriási tengeri kagylókkal, egy üvegdobozban anyám eskövőjén viselt mirtuszkoszorújával. Egy állványon bronz hableány kelt ki a hamutartóhullámból és fáklyát tartott a kezében, ki tudja, mi célból... akadt itt még életnagyságú, bronzba öntött dakszlikutya szobor is, a család egyik eldöglött kedvencének hű másolata s még több tárgy ezüstből, márványból és bronzból, s megvésett kődarab az elpusztult Messinából." Majd később: " A táblabíróvilág biedermeieréből, e szelíd, humánus és jó ízlésű formákból átmenet nélkül nőtt elő az a palisander- és plüss-szörnyűség, amit a századvégi polgári bútor volt. Az ónémet ebédlő igazán célszerű és ízléses bútordarabokból állott össze, ha összehasonlítjuk azokkal a fortunaszelencés, cirádákkal ékített büfékkel, préselt szőlőfürtökkel feldíszített bőrszékekkel, tükörajtós hálószobaszekrényekkel, vörös plüssből összefércelt karosszékekkel, amilyeneket a századforduló körül kezdtek gyártani szerte a hazában.