Lakáskultúra 1993. május [antikvár]

Kérdéssel kezdem. Önöknél, kedves olvasóim, vajon milyen sűrűn fordul elő, hogy már rég befejezték az ebédet vagy a vacsorát, de még mindig ott ücsörögnek a szűkös konyhaasztalnál, netán kényelmetlen székeken, s így folyik a szó? Ugye, igen gyakran. És ha valaki a családból azt ajánlja: ugyan, nem mennénk már át nappaliba -, szinte lehurrogják, elsőként talán az éppen betoppant barát vagy rokon: minek, hát nem jó itt?!Nem tudom, hogy jó-e. Kényelmes-e. De hogy immár népszokás ott és úgy múlatni az időt, abban bizonyos vagyok. És abban is, hogy ha így alakult, ezen nem is kell, talán nem is lehet változtatni. Ám a hely, a konyhánk és és környéke képén s kényelmén annál inkább.