Lakáskultúra 1994. január [antikvár]

Részlet az újságból:LakáskultúraÉLETÖRÖMA fenti képet, mint rendesen, a lap egyik lakásriportjából (26-29. oldal) emeltem ide, az újság élére.Ezúttal két kép is erőteljesen megragadott, méghozzá ugyanabból a riportból - nincs mit csodálkozni -, a díszlettervező kicsiny, ám annál megkapóbb otthonából. Az egyik komorabb hangulatú, múltat ébresztő, régtől őrzött, finom tárgyaival. Láttán azokra a szeretteire gondol az ember, akik már elmentek, de akarjuk, hogy jelen legyenek az életünkben. A másik kicsattanóan vidám látvány, s noha ember nem jelenik meg benne, mégis mintha derűs, ünneplő társaság népesítené be a képet. És ha még nem, hamarosan belépnek, kicsit zajosan, örömittasan, jókedvet sugározva. Éppen hogy mögöttünk a karácsony, az újév, kezdődik az új esztendő. Persze, hogy ez utóbbi képet választottam! Már csak azért is, mert eleve jólesik ránézni. De nem csupán ezért. Valami olyat sugall, amit érdemes megszívlelni. Nemhiába jeles díszlettervező műve. Azt nevezetesen, hogy vannak eszközeink, amelyekkel megváltoztathatjuk magunk körül legalább azt a kicsiny világot, amiben élünk. Majd' azt mondtam, "szűk" világot, de visszaszívtam. Miért lenne szűk ez a világ - akár 56 négyzetméteren is -, ha megtaláljuk benne a szívünkhöz közel álló környezetet. A számunkra éppen kedves kisvilágot.