Lakáskultúra 1996. december [antikvár]

Részlet az újságból:LakáskultúraKARÁCSONYRAA karácsony tradicionális ünnep, ragaszkodásunk hozzá - amely messze túlnő valláson és hiten - a hagyományba kapaszkodik. Külsőségeiben is azt az egykori, családi környezetet idézi sokunknak, az apai, esetleg a nagyapai házat, lakást, amelyben először ragadott magával bennünket a család, a hely, az együttlét melege, talán boldogsága.Különös-e, ha erre gondolva, ennek a régi otthonnak, a tradicionális környezetnek a képe lebben elénk, kinek-kinek a maga emlékei szerint. Nekem például leginkább egy zöld cserépkályhával a középpontban, apám háttal nekitámaszkodik, a kezét melengeti, mozdulatlan, csak a szeme árulkodik nyugalomról vagy szorongásról. Ez a kályha egyébként még a század elején épülhetett. De nem kell különösebben erőlködnöm, hogy egy fekete, késő-szecessziós tálalószekrényt képzeljek magam elé, tehát egy jóval "modernebb" bútort, amelyben ilyen idő tájt már sikerrel kutattam a formázott birssajt után. Anyám nem tudta vagy nem is akarta jobban elrejteni; íze máig a számban. Ám a kredenc - így nevezték akkoriban - minden vonása is előttem. És persze a fáé, az ajándékoké. Ezen a mostani képen pedig már az unokám játszadozik a fa tövében...