Lakáskultúra 1997. december [antikvár]

Részlet az újságból:LakáskultúraKÁVÉ ÉS KACAJNézem, nézem ezt az egyszerű, de rendkívül barátságos reggeliző - ha tetszik, uzsonnázó - asztalt, és az életet annyira szerető, fantasztikus költő, Kosztolányi Dezső kitörően vidám sorai csengenek a fülembe. "Kávéval és kacajjal jő a reggel" - kiáltja A bús férfi panaszai-ban, talán éppen egy vasárnap vagy ünnepnap reggelén. Csoda, hogy fölsejlettek bennem e szavak, és hogy rájuk s találtam, mert igazából nem is tudom, mikor volt utoljára a kezemben Kosztolányi-kötet, ami bizony pótolhatatlan veszteség.Nem szokásom e helyütt költőkkel, strófákkal példálózni, de annyi szent, hogy kevés író érzett rá olyan bámulatosan egyre tárgyiasultabb életünk egyszerű örömeire, közöttünk a kicsiny, a mindennapi dolgok fontosságára, alkalmasint szépségére. Ezek világa pedig jórészt az otthon falai között leledzik.