Lakáskultúra 2003. szeptember [antikvár]

Nemrégiben egy kedves ismerősömmel futottam össze, aki nagy boldogan újságolta, hogy felépült végre a házuk, s momentán a berendezkedés lázas örömében él az egész család. S milyen szerencse, hogy találkoztunk, mert nem tudnék-e segíteni neki, egy bútoráruházban megrendelte ugyanis a kiszemelt, olasz garnitúrát, de csak három hónap múlva fogják szállítani. Te annyi embert ismersz, nem lehetne megsürgetni a dolgot?! - hangzott el a számomra már ismerős kérdés. Tény, valóban jó néhány, úgynevezett potentát személlyel ápolok jó kapcsolatot, ám a gyakorlatból tudom, nincs mit tenni az esetben, ha a gyártó vagy közvetítő cég adott időre vállalja bútor küldését, vagy egyszerűen csak különféle okokra hivatkozva nem szállítja le a megrendelést. Az említett találkozást nem is hoztam volna szóba, ha rá néhány napra nem telefonál be szerkesztőségünkbe egyik hűséges olvasónk, aki valójában csupán egy fórumot keresett, ahol végre meghallgatják a panaszát, illetve számíthat az együttérzésre, amit jogos felháborodása vált ki. Olvasónk története elképesztő, egyszer-smind "bicska nyitogató".