Levesek [antikvár]

részlet Kedveském! A plébánián, különösen háború utáni keserves időkben megéltünk szűkös esztendőket is. A konyhában ekkor lett az egyik főszereplő a tojás. Kevés ennél hasznosabb, praktikusabb élelmiszert találni. Elkészítésének gazdag variációit valóban a legsanyarúbb helyzetben és minden nap lehetett élvezni. A plébánián soha nem kellett tojást vennünk, mert vagy elláttak minket a baromfiudvar szorgalmas lakói, vagy ha másként alakultak az események, akkor a jólelkű hívektől kaptunk mindig annyit, hogy olykor még a nálunk szegényebb papoknak is tudtunk juttatni. Akár így, akár úgy voltunk arra mindig ügyeltem, hogy a tojás tárolása rendben történjék. Ez azt jelentette, hogy egy cetlire fölírtam a tojás házhoz kerülésének dátumát, meg azt is, hogy a miénk volt-e vagy kaptuk. Ez utóbbiakat használtam el először, mert ezek nem minden esetben voltak teljesen frissek, olykor több naposat is kaptunk. Ezek a cédulák nagyban segítettek abban, hogy szinte soha nem romlottak ránk, hiszen "érkezési" sorrendet tudtam figyelembe venni.