Magyar Konyha 1996/1. [antikvár]

Kedves Olvasók! Jani, aki a szomszédunk abban a kis dunántúli faluban, ahol a nyarakat töltjük, roppant büszke rá, hogy sosem evett tápos csirkét. Tény, hogy a baromfiudvarunk teli van kapirgáló, csipogó, káráló jószággal (ki érti, hogy ez a fajta falusi koncert sose bántja zajra érzékeny városi fülünket?), s elég egy jól irányzott nyisszantás, hogy néhány óra múltán akármelyikük ínycsiklandó fogásként az asztalra kerüljön.