Magyar kóstoló [antikvár]

Ahogyan a csepp a tengerről, ligy egy-egy étel is sokat elmondliat egy népről, életmódjáról, történetéről, talán karakteréről is. Az egykor volt magyarok századokon át vándoroltak Urálon túli őshazájukból nyugat felé, hogy időszámításunk IX. századában megtelepedjenek a Kárpátmedencében, s harcos kedvű nomád pogányokból földművelő-állattenyésztő európai keresztényekké legyenek. A magyar konyha, akárcsak az egész magyar kulttira, már egy évezrede kettős kötődésű: keleti és nyugati tradíciók sajátos ötvözete. A magyarok végleges hazája is népek gyűjtőhelye volt és maradt. Országunk határai a századok alatt sokat változtak, földjét számos idegen sereg taposta. Ha pusztán a kulináris szempontokat tekintjük, e viharos történelem csupa jót hozott: a szakácsok barátságos szomszédtól, befogadott menekülttől és hódító idegentől egyaránt megtanulták, amit tűzhelyük mellett használniuk érdemes volt, s azután átformálták a maguk sajátos ízlése szerint. Az évszázadok alatt nemcsak népek, hanem társadalmi osztályok között is folyt a tapasztalatcsere: a főtiri, fejedelmi konyhák ínyencségei - igaz, megváltozott formában -egyszer csak megjelentek a köznép asztalán; a legegyszerűbb emberek némely étkei pedig - köztük olyanok, amelyeket ma az egész világ ismer - odakerültek a rafinált finomságok mellé.