Magyar tengeri gasztrokönyv [antikvár]

Hogyan lettem Balaton-rajongó? Kilencévesen voltam először a Balatonon, és ekkor még úszni sem tudtam, mert a vidéki városban, ahol éltünk, nem voh uszoda - egyébként ma sincs. Nekem újdonság volt, hogy mások gumimatracról ugrálnak a mély vízbe, hogy az éttermekben német nyelvíx az étlap, és hogy reszelt sajtot tesznek a lángosra, hiszen ilyet azelőtt még sohasem láttam. Fogalmam sincs, hol voltunk, valahol a déli parton, én kétségbeesetten próbáltam megszabadulni az állandóan ujjaim közé akadó hínároktól, apukám meg könyörgött, hogy jöjjek ki a vízből, mert már Hla a szám. Erről persze egészen addig azt gondoltam, hogy kamu, amíg anyaként meg nem tapasztaltam magam is, hogy a gyerekeknek tényleg elkékül a szájuk, amikor fáznak. Természetesen nem is jöttem ki, ám egyszer csak a vízben észrevettem egy másik kislányt, akivel pár nappal azelőtt barátkoztam össze a budapesti Vidámparkban. Bár ő holland volt, a nyelvi nehézségek ellenére nagyon jól indult a kapcsolatunk, minden játékot együtt próbáltunk ki. Egy ponton azonban nekünk hirtelen el kellett rohannunk, mert a hullámvasút kissé megviselte a gyomromat. Ne kerteljünk, összehánytam mindent, és ez alól a hazafelé úton