Magyar Uriasszonyok Lapja 1935. november 1. [antikvár]

Részlet: "Legenda a Halottak Napjáról Oly szegény volt, mint a tél. Apja már rég hős-halott. Négy fal között élt ő szegény s ez a négy fal csak hallgatott. Anyját az ősz vitte el és símogatták kis fejét és sírtak sápadt asszonyok. Az élet - mondták - oly nehéz. körötte hűs és néma gyász. Az őszi kertben kóborolt - Ez kisfiam az árvaház... Oly egyedül volt, mint a hold. Oly egyedül volt, mint a hold, mely mindig-mindig menekül, ruhája barna ócska rongy. Egy vagyona volt: a hegedű. Egy esőterhes reggelen krizantém nyílt a ház alatt. Mindenki olyan furcsa volt és nyolc órakor kelt a nap. A nevelő úr szólt imígy: - Halottak Napja ez a nap. Gyertyák égnek a sírokon, lelkek várnak a föld alatt. Gyertyák lobogása szín-arany, virágok illata, mint a méz. Hogy vegyen gyertyát, virágot? Hisz pénzt szerezni oly nehéz... Csak ő maradt itt társtalan, az óra lassan hetet üt, a kis szíve majd megszakad. Most... meglátja a hegedűt."