Magyar Uriasszonyok Lapja 1936. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet az első szám 2. oldaláról: Örzsike Este volt. Az ólomszínű égre már felhúzta fakó függönyét az alkony. Nesztelenül jött nyomában a ködbevesző messzeségből az éj s iszonyatos meszelőjével kormosra mázolt mindent. Laci megérintette a vállam. - Fiatal úr, nem megyünk el valahová? Csúnya ősz volt. A napot akkor már egy hét óta nem láttuk lebujni tüzes liliommal kirakott ágyába. A tanyák közt ijesztő csendben lapult meg a feneketlen sár. Az eső fáradtan szitált. Igazán olyan idő volt, amilyent a tréfaság is említ: a kutyát is lapáton kellett kitartani a ház elé, hogy ugasson. Nem csoda hát, hogy cseppet sem lelkesedtem az inditványért.