Magyar Uriasszonyok Lapja 1937. november 1. [antikvár]

Részlet: Még aki mindenáron meg akar róluk feledkezni, az se tud végképpen megszabadulni a sorból kilépett csendes lényüktől. Nem szólnak egy szót se, nem bírálnak bennünket és nem helyeselnek, mégis halljuk a hangjukat. Ránk vetik a tekintetüket, besuhannak álmainkba, beszélünk róluk ismerősökkel, kezünkbe kerül egy-egy régi kedves tárgyuk s aztán nyomtalanul eltűnnek, mintha az idő sodorná el őket.