Marcsa néni erdélyi szakácskönyve [antikvár]

Az erdélyi magyar konyha sajátossága az egyszerűség, a kevésből sokat és jót elve és az, hogy szívesen vesz át a szomszédaitól - szászok, örmények, románok - is olyan ételrecepteket, amelyek kéznél lévő alapanyagainak, jellegzetes fűszereinek (kapor, tárkony lestyán stb.) és nem utolsósorban ízlésének megfelelnek. Ezek az ételek nem mindig lelhetők fel az előkelő vendéglők étlapjain, de annál inkább a mindennapi szakácsmesterség ízletes változatosságra, de ugyanakkor egyszerűségre törekvő konyhájában. Minden szakácskönyv próbája maga a konyha, a gyakorlat. Még inkább igaz ez a kéziratos szakácskönyvekre, amelyek nem annyira saját, egyéni "alkotások" receptjeit, mint inkább a családon belüli főzési szokásokat rögzítik, valamint a "szomszédban" megismert, kóstolt ételek lejegyzését - a kölcsönkért, lemásolt s aztán kipróbált, majd anyáról leányra, anyósról menyre hagyományozott leírásokat gyűjtik egybe. Ilyen főzési tudományt és közösségi hagyományt elevenít fel és jelképez ez a könyv, amelynek alapját a gyergyófalvi Novák Mária - eredetileg nászajándéknak készült - kéziratos szakácskönyve képezi, amely később aztán nyomtatásban is megjelent, ajánlása szerint: "szakácskönyv az ízletes és változatos erdélyi konyha vezetéséhez." Az erdélyi, illetve a gyergyói "eredet" a magyarázata annak, hogy az Erdély-szerte közismert, nemegyszer ősi, erdélyi magyar ételek mellett megismerkedhetünk erdélyi román és szász, valamint sok gyergyói vagy csíki, akár a Marosvásárhely vagy Kolozsvár környéki magyar konyha számára sem nem idegenek, sem nem különlegesek, hiszen századok óta beolvadtak az erdélyi magyar ételek főzésének, fogyasztásának szokásrendjébe. Ez a tarkaság teszi igazán erdélyivé ezt a szakácskönyvet és változatossá, sajátosan erdélyivé a konyhát, amely felhasználja. A receptek alkalmazását megkönnyíti a mai modern konyha felszereltsége, lényegesen csökkentve az ételek elkészítésére ráfordított időt és energiát.