Megbámulni és megbámultatni [antikvár]

Eszternek A történészeknek jól kell ismerniük a történelmet. A művészettörténészeknek a történelem mellett a művészetet. A viselettörténésznek e kettő mellett kell ismernie a divat változásait. A viselettörténet viszonylag fiatal tudomány, annak ellenére, hogy több mint 200 éve jelent meg az első, viselettörténettel foglalkozó könyv.' A 19. században történészek, majd művészettörténészek tollából összefoglaló művek születtek, a pozitivista tudomány módszerével. A kevés számú, fennmaradt műtárgy, és a leltárak, oklevelek segítségével próbálták megfejteni a régmúlt viseleteinek változásait. „E müvek a viseletet mindenekelőtt ruhadarabok összességeként kezelik, magukat a ruhadarabokat pedig történelmi eseményként: elsősorban megjelenésük pontos datálásával, eredetének kutatásával foglalkoznak"^ - írta Roland Barthes. Ugyanakkor tág tere nyílt a szórakoztató - „bolond őseink mire nem vetemedtek" típusú anekdotázásnak,^ és az utóbbi attitűd jellemezte a 20. században megjelent kiadványok nagy részét is. A modern viselettörténet ma is legközelebb a művészettörténethez áll, beleértve a nagyon alapos történészi tudást is, de sok minden mást is tartalmaz: szociológiát, pszichológiát, társadalomtörténetet, életmód- és viselkedéstörténetet, és nem utolsósorban a textiltechnikák, a szabászat és a varrástechnikák alapos ismeretét, amely nélkül a legjobb történész, régész vagy művészettörténész sem érti meg az öltözék felépítését. Az első kultúrtörténész, aki társadalmi, irodalmi, szociológiai aspektusból tárgyalta a divat történetét Max von Boehn (1865-1921) volt. Munkái máig érvényesek, és alapját képezik a további kutatásoknak. De önálló tudományággá ' Thomas Hope: Costume of theAncients. London, 1809. - Lásd: BARTHES, 1957. 430-441. Magyarul megjelent 1982, 106-107. Barthes 1957-ben szemére veti a viselet történetével foglalkozóidnak, hogy módszereik konzervatívak és semmit se vettek át a történeti tudományok megújulásából. ^ A magyar nyelvű cikkek sokszor Ráth Végh István (1870-1959) kukúrtörténész írásaiból merítenek. Ráth Végh levéltári kutatásai alapján sok érdekes anekdotát, adatot jelentetett meg könyveiben, de sajnos nem adta meg a forrásokat. Ezért tudományos feldolgozáshoz nem használhatóak.