Mesterszakácsok gázon főzött mesterművei [antikvár]

A GÁZMŰVEK TÖRTÉNETE A gázenergia közcélú hasznosításának története a világítással kezdődött. Alig néhány évvel elmaradva az ipari fejlődés élenjáró országai mögött, 1856-ban Pest városában is megjelentek az első utcai gázlámpák, szimbolizálva a technikai fejlődés új szakaszának kezdetét. Nem véletlenül jegyezte meg az új világító anyagról hazánk nagy mesemondója, Jókai Mór: büdös, egy kicsit savanyú káposzta szagú, de eltűrjük nemzeti büszkeségből " A gázviiágítás szakasza viszonylag rövid életű volt, a világító gázt (ahogy akkor a szénből előállított gázt nevezték) csakhamar kiszorította egy fényesebb vetélytárs: az elektromos világítás. Meg kell jegyezni, hogy az elektromosságnak ez a győzelme sohasem lett igazán teljes, mert esti sétáinkon ma is feltűnik itt-ott nosztalgiát árasztó hangulatával néhány gázlámpa, jóllehet ezek többségét is már a villamosság táplálja. Igazi szerepét a gázenergia városi gáz formájában a háztartásokban találta meg, a sütés-főzés, melegvíz-előállítás területén. Ez nagy lépést jelentett, amelynek hatására hamarosan kevésnek bizonyult a Józsefvárosban működő üzem termelése, annál is inkább, mert közben a három város egyesítését követően Budapest igazi fővárossá növekedett, lakossága gyorsan gyarapodott, a városi szolgáltatások iránti igények egyre erósebbek és kiterjedtebbek lettek. A főváros 1910-ben vette saját kezelésébe a gáztermelést és -szolgáltatást, majd rövidesen elhatározta egy új, korszerű gáztermelő üzem megépítését.1913-ban kezdett üzemelni az új gyár Óbudán, amely ekkor technológia értelemben a világszínvonalat képviselte, nagyságát tekintve pedig a korabeli kontinentális Európa egyik legnagyobb szénlepárló gázgyára volt. Ez a gyár amely 1984 októberéig 71 éven keresztül szolgálta a fővárost már csak ipari emlék, amelynek feladatát felváltotta a korszerűbb technika, a termelés és szolgáltatás modernebb megoldása. A korszerűsítés alapját, a gázszolgáltatás jövőjét a földgázenergia jelentette.A felhasználást követően gyorsan növekvő igények kielégítésére már 1949-ben megépült egy, a zalai szénhidrogén-lelőhelyeket a fővárossal összekötő gázveze-ték. Az ezen periódusosán felérkező földgázt csak mint a városi gáz egyik összetevőjét használtuk. Később, az 1960-as évek elején, amikor már az így előállított gázmennyiség sem bizonyult elegendőnek, a földgáz bontása útján új gyártási eljárásokat vezettünk be, amelyek akkortájt a világon sokfelé elterjedtek és a rendelkezésre álló kapacitások megtöbbszöröződését tették lehetővé.Ekkor épültek azok a jelenleg is működő gázgyárak Albertfalván és Kőbányán, amelyek a földgázból városi gáz minőségű elegyet tudnak előállítani, részben a hagyományos szénalapú gázgyártással való kombináció útján. A hazai földgázkísérletek feltárása és hasznosítása már az 1960-as évek derekán nyilvánvalóvá tette, hogy a lakosság és az ipar növekvő energiaigényét gázoldalról csak a földgáz eredeti (bontatlan) állapotban való felhasználásával lehet távlatilag kielégíteni. A városi gáz 19681969-ben végrehajtott égéshónövelése (mely a kapacitások 2025%-os bővítését jelentette) csak átmenetileg enyhített a helyzeten. Ezért 1971-ben megszületett az elhatározás a fővárosi városigáz-szolgáltatás földgázra történő átállítására.A célkitűzéseknek megfelelően a fővárosi földgázátállítás közel 2,5 milliárd forint költséggel 1990-re fejeződik be. A végrehajtást úgy kellett megszervezni, hogy az átállás mellett a közel 600 ezer háztartás fogyasztása, a gázzal fűtött 300 ezer lakás hőellátása, valamint az ipari üzemek és intézmények felhasználása zavartalan és biztonságos legyen.A130. évforduló a gázszolgáltatás történetében eredményes időszakot zárt le. Törekvésünk továbbra is az marad, hogy a gázszolgáltatás színvonalát hagyományainknak megfelelően megőrizzük, javítsuk és mindenkor a lakosság szolgálatára álljunk.Fővárosi Gázművek