Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:A KÉPZELT BETEG" Kit nevezünk képzelt betegnek? Azt a beteget, akinél a legtüzetesebb orvosi vizsgálatnak sem sikerült a panaszokat igazoló szervi elváltozást kimutatni. A negativ leletek birtokában az orvos örömmel siet megnyugtatni a beteget és hozzátartozókat, hogy nincsen semmi komoly baj, a panaszok oka nyilván nem egyéb, mint idegesség. Az aggódó hozzátartozók, akiket nagyon megijesztettek a beteg intenzív panaszai - fellélekzenek. Egy pillanatra felmerül ugyan bennük a kétely, hogy az orvos talán eltitkolja az igazat előttük, meg akarván őket kímélni a valóság-okozta ijedelemtől és azért szépíti a dolgot. Újból megkérdezik tehát az orvost és amikor ismételten azt a feleletet kapják, hogy aggodalomra nincsen ok, mert erre semmi szervi támpont nincsen, a hozzátartozók valóban megynyugodnak. Ám alig ocsúdnak fel az örömből, máris megszólal bennük az okkeresés ösztöne: ha betegüknek nincsen semmi szervi elváltozása, akkor honnan erednek fájdalmai, miért a szüntelen panaszkodás? A mérlegelés eredménye rendszerint az, hogy a fájdalmak csak képzelődésen alapulnak. A hozzátartozók után nézzük, miképpen reagálnak a betegek az orvos megnyugtató szavaira? Az egészség a legnagyobb érték. Egészség nélkül minden vagyon értéktelen, egészség viszont legszerényebb viszonyok mellett is boldoggá tehet. Joggal várhatnék tehát, hogy a beteg sugárzó arccal és boldog örömmel fogadja majd az orvos megnyugtató szavait. A valóságban azonban nem ez történik...