Mindenki horgolókönyve [antikvár]

A SZALAGHORGOLÁS ISMERTETÉSE A szalaghorgolással készített kézimunkák a megtévesztésig hasonlítanak a vertcsipkére. Viszonylag kevés munkával igen szép terítőkkel díszíthetjük otthonunkat. Horgolási technikája rövid idő alatt elsajátítható. Mivel a szalaghorgolás még nincs széles körben elterjedve, technikáját részletesen ismertetjük, hogy az mindenkiinek érthető legyen. Szalaghorgoláshoz ne használjunk puha, vékony fonalat, hanem erős horgolócérnát, mert csak ez ad megfelelő keménységet térítőinknek. Ezt a munkát általában két számmal vastagabb tűvel készítjük, mint az egyéb horgolásokat. A szalaghorgolást 10 láncszemmel kezdjük. Az első négy láncszemre 1-1 egyráhajtásos pálcát horgolunk. A megmaradt 6 láncszem alkotja az első ívet. Újabb 6 láncszem után ismét 4 egyráhajtásos pálca következik az előző sor pálcáiba. Ezzel az eljárással tetszés szerinti hosszúságú szalag horgolható; ezeknek egyszer jobb. egyszer bal oldalán hatláncszemes ívek váltakoznak. (Lásd 1. ábra.) A szalagot szélesebbre is készíthetjük, akkor nem 4. hanem 5 egyráhajtásos pálcát horgolunk és kezdésnek 11 láncszemet. A szalag a mintának megfelelően különböző irányba kanyarog. Horgolásnál állandóan figyeljük a mintát, illetve a kapcsolási vázlatot, ihol tudjuk az íveket a már korábban elkészített szalagrészhez kapcsolni. A kapcsolást mindig félívnél, vagyis 3 láncszem horgolása után készítjük. A kapcsolás vagy pók után 3 láncszemmel visszatérünk a szalagra. A kapcsolást vagy rövidpálcával, vagy egy-, két-, illetve többráhajtásos pálcával készítjük, ahogy a rajz mutatja. A szalaghorgolás jellegzetes kapcsolása a pók. Ez lehet három-, négy-, öt-, sőt tízlábú is, aszerint, hogy hány ívet kell összekötni és milyen teret kell kitölteni. A pókláb rendszerint többráhajtásos pálca.