Mit egyen a cukorbeteg? [antikvár]

Részlet a könyvből:A cukorbetegségről 2005-benA cukorbetegség (diabetes mellitus, diabétesz) évezredek óta ismert. A betegséget már időszámításunk előtt 1550-ben leírták. Az indiai Susruta az i.e V.-VI században észlelte, hogy a betegek vizelete mézízü és vonzza a rovarokat. Már ő ismerte a cukorbetegek két nagy csoportját: az idősebb, elhízott betegek csoportját és a fiatal, vékony betegekét, akik akkoriban csak rövid ideig éltek. Azt, hogy a betegség egyik jellemzője az édes vizelet ürítése, Európában csak a XVII. században ismerte fel újra Thomas Willis. Paul Langerhans 1869-ben írta le a hasnyálmirigyben elhelyezkedő sejteket, melyek csoportokat, szigeteket alkotnak. Róla nevezték el ezeket Langerhans-szigeteknek. Ezekről kiderült később, hogy sejtjei, a béta-sejtek, egy fehérjeszerű anyagot termelnek: az inzulint (az elnevezés a latin insula=sziget szóból származik). Az inzulint 1921- ben fedezte fel Torontóban Frederick Banting, Charles Best, James Collip és J.Macleod. Az inzulin felfedezése óriási jelentőségű volt, hiszen rengeteg ember életét mentette meg. A felfedezést 1923-ban Nobel-díjjal ismerték el. Mi is a cukorbetegség? A diabetes mellitus több betegséget rejt magába, melyek közös jellemzője az emelkedett vércukorszint. A diabéteszt szindrómának (tünetcsoportnak) is szokták e miatt nevezni. A diabétesz lényege, hogy elégtelen inzulintermelés és/vagy hatás miatt emelkedik a vércukorszint, és ez károsítja a szervezetet. Nem megfelelő kezelés esetében szövődmények alakulnak ki.