Mit lehet tenni...? [antikvár]

Közhelyszerű igazság, hogy "nincs az a kulcs, ami az összes zárat nyitná". És most úgy érzem magam, mint aki ezzel a nem létező kulccsal akarja megajándékozni Önöket. Már maga az félreértés, mikor valaki tanácsot ad, "így kell ezt csinálni", "oldjátok meg!" - mi megmondjuk hogyan, a többi a ti dolgotok. Tudjuk, ez nem munkamegosztás, hanem felelősségáthárítás lenne, miközben hasonlóképp emberfelettinek ítéljük a kihívást, amit a ma tizenévesei intéznek hozzánk. A "hozzánk" helyettesíthető mindazokkal, pedagógusokkal, pszichiáterekkel, népművelőkkel vagy jogászokkal - bárkivel, akik észlelték e korosztály segélykiáltását és gondolataikban a "bajok vannak"-nál továbbléptek, keresik a megoldást, feltett szándékuk helyrehozni a helyrehozhatót - nem csupán háborgó lelkiismeretük megnyugtatására. Mert kihívás ez a javából. Jól bevált sémák mit sem érnek, nem segít az okos szó, még kevésbé a tekintély. Valami más kell! Ha együtt gondolkodunk és nem rettent meg a kudarcokkal való találkozás, akkor ugyan a semminél végtelenszer több esélyt adunk a sikernek, de a siker bizonyosságát nem ígérhetjük.